Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Ruszin református gyülekezetek
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században területeire. Kisebb mértékben érintették Gömör vármegye territóriumát és elvétve nyugatabbra is behatoltak. Az egyedi életstílusuk miatt az erdős és a kevésbé benépesedett területeket foglalták el a Kárpátokon belül; úgyszintén a mágnások és nagy területtel bíró földesurak uradalmain telepedtek le. Zemplénben és Ungban ilyenek elsősorban a Drugethek, Sárosban a Rákócziak voltak, akik a ruszin pásztorokat mint „őrző és védő szolgálatot,, is teljesítő népeket is használtak. Ez mind csak erősítette azok specifikus helyzetét. A ruszin pásztor nép közös jellemzője az egész országon belül annak ortodox vallása volt. Mindegyikük, az etnicitástól (ruszinok és románok) függetlenül, a keleti rítusú keresztény valláshoz tartoztak, ami nemcsak nagyobbította a köztük és az eredeti lakosság közti szakadékot, de még a betelepülésük után is a magyar rendi társadalom perifériájára tolta. A ruszin ortodox papok megtartották hagyományos kötődésüket Galícia, illetve Havasalföld és Moldva szellemi központjaihoz, viszont nem válhattak az egyházi rend, tehát a kiváltságok társadalom részévé. A társadalmi helyzetük a jobbágyokkal volt egyenlő, és szintén vonatkoztak rájuk a jobbágyi kötelességek. Ez természetesen befolyásolta az egyház és egyháziak vagyoni és szellemi színvonalát. A többi ortodox kolostoron kívül a legfontosabb egyházi központ a ruszin lakosság számára a munkácsi püspökség volt. A század fordulóján így a reformáció, illetve a protestantizmus közvetlen szomszédságába került Erdély és Eszakkelet-Magyarország pásztor népe is. Mivel azok földesurai a reformáció támogatóivá váltak és terjesztették azt birtokaikon, ortodox vallásuk ellenére bizonyos módon érintkezésbe kerültek a reformációval, vagy egyenesen annak hatása alá kerületek. Valószínűleg az elsők a Szászföldön és Erdélyben élő románok lehettek, akik kapcsolatba kerültek a reformációval. Őket már az első szász evangélikus püspök, Honterus János igyekezett meggyőzni a protestantizmusra való átlépésre. Természetes, hogy a szász prédikátorok missziós tevékenysége a szász városok hatalmi nyomásával is össze volt összekapcsolva, mivel azok mint a román falvak földesurai egy bizonyos időre átmeneti sikereket is elértek. További román lakosság áttérése, amely egyenes kapcsolatba Kehely a 17. századból 175
