Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Evangélikus-református unió

Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században

Evangélikus-református unió

A szlovák reformátusok nem az egyedüli szlovák protestánsok voltak, akik a vizsgált időszakban a Tiszáninnei református egyházkerület igazgatási egységeiben léteztek. A területén a 16. század végétől a 17. század feléig, érdekes egyházi szimbiózisban éltek szlovák á.h. evangélikusok a református esperesek igazgatása alatt.

Habár a reformáció két legnagyobb irányzatának viszonyát az elejétől fogva inkább a konfrontáció, kölcsönös ellenszenv és állandó teológiai viták jellemezték, nem számítottak egyedi jelenségnek a többé-kevésbé sikeres

Csicsva vára a 17. században

igyekezetek sem a protestáns egység kialakítására, ha nem is hitvallási, de legalább igazgatási szempontból. Az európai protestantizmus egységének gondolata már a reformáció kezdetén megszületett, és mindkét irány oldalán támogatókra talált. Az egyik közülük Melanchton Fülöp volt. Habár a 16. század második felében már nyilvánvaló volt, hogy a teológiai különbségeken a lutheranizmus és kálvinizmus hívei nem lesznek képesek túllépni, ennek ellenére mindkét tanítás vezető személyiségei igyekeztek az együt- működésre és az egységes fellépésre, már csak az erősödő katolikus egyház és a kezdődő rekatolizáció miatt is.

Ilyen próbálkozásokra került sor Magyarországon is a 16. század második felében. A legismertebb ilyen, egy területen élő evangélikusok és reformátusok közti unió a közös luther-helvét egyházkerület létezése volt a Du169