Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
A SVÁJCI REFORMÁCIÓ MAGYARORSZÁGON - A reformáció kezdete
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században A mágnások megnyerése rendkívül fontos volt a magyarországi reformáció számára, mivel a föurak, mint az óriási uradalmak tulajdonosai, a következő években saját jobbágyaiknak közvetítették a reformáció gondolatait, így az új tanítást rövid időben fogadták el jobbágyfalvak és mezővárosok százai az egész országban. A mágnások utána nemcsak támogatták a refor- mációs prédikátorokat, de ugyanúgy építették az iskolákat, és finanszírozták jobbágyaiknak németországi tanulmányait. Ugyanúgy a politikai szempontból is nagyon fontos volt a mágnások álláspontja akkor, amikor sem az egyik, sem a másik uralkodó nem rendelkezett reális hatalommal az egész ország fölött. Ezért sem I. Ferdinánd, sem János nem mertek fellépni a reformáció ellen, és respektálták ennek terjesztését saját birtokaikon. Ennek követően a mágnások befolyásolták a nemességet, amely egy kis késéssel is elfogadta a reformációt. így a Mohács után tartatott országgyűlések, már nem fogadtak jelentősebb törvényeket a Luther követői ellen. A nemességgel együtt végül a jobbágyok új ezrei is a reformáció oldalára ált. így két- három évtized alatt Mohács után a reformáció hatalmas terjedésnek indult az ország egész területén. A Luther tanítása először, 30-as évek elejéig, esetleg még hamarabb, a szabad királyi- és a királyi bányavárosokban győzött. Utána fogadták a mágnások, nemesek, s végül a jobbágy tömegek. A reformáció lefolyása, főleg a falvak és mezővárosok jobbágy lakossága körében, részleteiben ismeretlen, és máig nem volt tudományos szinten feldolgozva. Egyértelmű, hogy egy hosszú, ellentmondásos folyamatról volt szó, amely alatt az egyházi gyakorlatba fokozatosan a reformációs tanítás egyes elemei voltak bevezetve, és fordítva, eltávolítva a középkori katolicizmus jelei. Határozottan konstatálható, hogy jelentős szerepet a reformáció folyamatában a prédikátorok, ún. reformátorok játszottak. Természetesen, a reformáció terjedése a reformációs gyülekezetek teológiai és szervezeti egyenetlenségét okozta meg. Az egyes gyülekezetek hovatartozását a reformációhoz az ország különböző részeiben így alakította Luther tanításának elemeinek bevezetése vagy a régi egyház elveinek elhagyása az egyházi életben. Ez, természetesen, nem volt egyforma vagy egyenlő. Ilyenképpen a katolikus egyházközségek csak fokozatosan váltak lutheri gyülekezetekké, akkor is viszont sok tekintetben különböztek egymástól, függőségben a prédikátor személyiségétől és ez által az új elveknek elsajátításától. így a reformáció további fejlődésének érdekében kikerülhetetlen volt a lutheri gyülekezetek szervezeti és teológiai egyesülése. Ezt a két feladatot teljesítették az első zsinatok és a hitvallások. Az első zsinat a Magyar Királyság területén 1545-ben ült össze Erdődön, ahol a szatmár és Szabolcs vármegyei lelkészek szétmentek a katolikus egyházzal, és jelentkeztek az ágostai hitvalláshoz. Sokkal jelentősebb volt azonban 17
