Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák vallási és egyházi könyvek
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században Egység (Jednota bratská) tagjai voltak az elődjei. Debrecenben tanult, aztán 1736-ban felevatta a komáromi esperes, „cseh püspök“ Valesius Antal, aztán prédikátori helyet kapott Kiskérben,Hont vármegyében. A Testvéri Egység gondolatainak ébresztése végett 1740-ben Valesiusszal és Csokovay Ferenccel egy tiltott egyház alapításának vádja volt a nyakába varrva, ezért a Helytartótanács elrendelte a letartóztatását. Az egyház segítségével sikerült elbújnia, és az abaúji Alsókemence faluban lett prédikátor. Innen Bánóéra, aztán Málcára ment lelkészkedni. Az említett utolsó két gyülekezetben kelet -szovákiai nyelvjásrásra fordítottale az egyházigazgatási iratokat és nagy valószínűséggel az imakönyv jelentős részét, és bizonyára a kis kátét is. Az 1750 - 1758 években együtmüködve Csáji Márton szuperinetendenssel kiadásra készítettek és kiadtak öt szlovák istentiszteleti könyvet.352 Még kevesebb adat maradt fenn a szlovák református könyvek másik szerzőjéről, Spáczay Andrásról. Születésének helye ismeretlen. Magyarországon két nemesi Spáczay család élt több vármegye területén. Hasonlóan nem maradtak meg források tanulmányainak helyéről sem. Néhány szerző szerint Erdély vagy a Partium területéről származott és ott is végezte tanulmányait. 1732-től a Tiszáninneni református egyházkerület számos szlovák gyülekezetében volt prédikátor: Miglész, Málca, Bánóé és Fűzessér. Valószínűleg Málcán lefordította vagy inkább megírta a szlovák énekeskönyvet (Hlasz pobosnoho spéványa to jeszt Pésnye kresztzanszke na rocsné svjátki, i k jinsím svetim prilesitosztem szporádané) és egy imakönyvet (.Radosz- tz sértza pobosnoho to jeszt: Modlidbi ranné a vecserne, na jeden tédzeny, i insích málo, v chtorich pobosni tslovek z duchovnú radosztzu szlúsi Bohu vecsnomu).353 Éppen a málcai református pap, Jesenius György, a bánóéi pap, Spáczay András és Rákóczi András nemes voltak az öt szlovák református vallási, ill. egyházi könyvek szerzői. De az akkori, sem a későbbi kiadásokban nem tüntették fel a neveiket. Spátzay András, aki több szlovák egyházi gyülekezetben működött (Málca, Bánóé, Fűzessér) és lefordította valamint kiadásra elkészítette a Hlasz pobosnoho spévanya c. könyvet csak A.S. betűkkel van beírva. Ezek az iniciálék vannak feltüntetve az egyik imádság mellett a Radosztz sértza pobosnohoc. könyvben is. Spáczay tehát csak egynek volt a szerzője, többi különböző, szlovák református gyülekezetekben működő református paptól származott. Egy másik fordító összeállította és nyomtatásra elkészítette N.N. néven futott. Ez a személy az „Agenda“ fordítója is lehetett. Arra, hogy az N.N. és A.S. iniciálék alatt a málcai Jesenius György és a bánóéi Spátzay András pap vannak eltakarva, a 18. század második fe352 KIRÁLY, Péter: A keletszlovák..., 48 - 52. 353 CSÁJI, Pál: Rákóczi András 1752. évi ...,15 - 16, 24 - 25. 137
