Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - A sárosi esperesség, az egyetlen szlovák többségű református egyházmegye
Kónya Annamária - Kónya Péter társesperes Somosi Márton lett, utána Szerdahelyi Benedek töltötte be ezt a hivatalt.314 A század második feléig már jelentősen csökkent a református gyülekezetek száma Sáros vármegye területén, később a kisebb létszámú egyházak többsége nem élte túl az első rekatolizálási hullámot. De nemcsak a megújult katolikus egyház és az állami hatalom veszélyeztette a református gyülekezeteket Sáros vármegyében, hanem az egész 17. század folyamán legnagyobb veszélyt jelentett számukra a vármegye területén uralkodó evangélikus egyház. Már a század első felében több helyen konfliktusba kerültek a református prédikátorok és hívők a lutheri lakossággal és földesuraival. Néhány esetben a református nemesek vagy lelkészek segítséget kértek a vármegyétől. így 1644 áprilisában Rákóczi György erdélyi fejedelem Szerencsről írt levelében kinevezte a református prédikátort a szentpéteri anyaegyházba.315 Valószínűleg nem a helyi földesurak egyetértésével, mert a lelkész bejövetele ellenállást váltott ki a lakosság egy részében, amivel a vármegye ugyanazon a közgyűlésen foglalkozott.316 A század közepén két évig húzódott a reformátusok és az evangélikusok konfliktusa Budaméren. A vármegye 1656 nyarától többször tárgyalta ezt a problémát, amelynek megoldására egy bizottságot is kinevezett, Barna György, Ibrányi István és két Keczer képviseletében, s ez végül 1657 áprilisában jutott döntésre. Annak értelmében azóta a templom, a harang és a temető a két gyülekezet által használtatott, a vasárnapi istentiszteletet felváltva tartották, a templomi vagyont közösen használták, a templomi kassza úgyszintén közös volt, az egyházi jövedelmet két részre osztották, a személyi járandóságot a hívók saját lelkészüknek szolgáltatták, mindkét gyülekezet saját gondnokot választott, s közülük az idősebbik őrizte a templom kulcsát, amelyet évente egyszer kérhettek a hívők a bíró és a gondnok választására, s azokat a határozatokat 12 ft-nyi bírság terhe alatt mindkét fél köteles volt betartani.317 Már a következő évben, 1658-ban egy hasonló konfliktusba kerültek a református hívők Komlóson és Ásgúton az ottani földesurakkal. Az üggyel ismét foglalkozott a vármegye, amely a közgyűlésen egy bizottságot nevezett ki a dolog kivizsgálására.318 A következő évtizedben, 1665-ben perbe 314 Ibidem 315 Státny Archív ( SA) Presov (Állami Levéltár) Eperjes, (Sáros vármegye) 624/8: Közgyűlésijegyzőkönyv, 1644 április 20. 316 Ibidem 317 SA (Állami Levéltár) Eperjes, (Sáros vármegye) 18/9: Közgyűlési jegyzőkönyv, 1657 április 110 TÓTH, Sándor: Sáros vármegye monográfiája III. Budapest 1912, 242 - 243 318 SA (Állami Levéltár) Eperjes, (Sáros vármegye) 34/9: Közgyűlési jegyzőkönyv, 1658. március 27. 124
