Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - Korszakalkotó személyiségek. Egy püspök és egy világi főgondnok kiemelkedő párosa - báró Vay Miklós és Kun Bertalan
123 Előbb golopi birtokára vonult vissza. Ám az 1850-es évek egyre nyíltabb protestánsellenes politikája ismét közéleti fellépésre ösztönözte. 1859 novemberében a miskolci egyházkerületi gyűlésen az ő vezérletével kristályosodott ki, hogy milyen taktikával állnak ellent az udvar törekvéseinek a reformátusok. Ennek nyomán választották a következő májusban egyházkerületi főgondnoknak. A viszonyok enyhülésének jegyében az októberi diploma után az udvar békülékenyen lépett fel, s Vayt magyar főkancellárrá emelte. A tisztséget Vay elfogadta, de az első perctől kezdve szembekerült az uralkodóval. Ennek logikus következményeként már a következő esztendőben le is mondott róla. Évekre visszavonult az aktív politizálástól. 1865-ben Borsod megye főispánja, 1867-től pedig a haláláig a főrendi ház tagja volt. 1888-tól élete végégi elnökölte is a főrendi üléseket. 1888-1892 között a Legfőbb Fegyelmi Bíróságot is vezette. Kivételesen hosszú politikai pályája mellett fontos egyéb tisztségeket is betöltött, így például évtizedekig a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja volt. Egyházát fiatalkora óta áldozatkészen szolgálta. Eleinte két különböző egyházmegye (szatmári, alsó-zempléni), valamint a dunamelléki kerület tanácsbírájaként, majd a reformkor nagy részében a tiszántúli egyházkerület főgondnokaként segítette a kálvinisták ügyét. Debrecenben számos visszaélést felderített és felszámolt, új tantervet vezetett be, néptanító szemináriumot szervezett és elősegítette a füvészkert, a fizikai múzeum és a tornaintézet kialakítását. Szoboszlai Pap István szuperintendens támadásainak a nyomán 1849-ben lemondott főgondnoki tisztségéről. 1860-tól aztán a tiszáninneni egyházkerületben töltötte be ugyanezt a pozíciót. Gróf Teleki József nyomdokaiba lépett, akinek az 1855. évi halálát követően öt évig nem volt betöltve a főgondnoki tisztség. Vay Miklós szintén a haláláig, tehát egy egész emberöltőn keresztül maradt hivatalban. 1877-től szintén a haláláig ő elnökölte a magyar- országi református konventet is. Sárospataki főiskolát illető tevékenységének homlokterében a jogakadémia felvirágoztatása, illetve az úri konviktus megszervezése, s ezáltal a módosabb szülők gyermekeinek Patakra csalogatása állt. Az ő közbenjárására fogadta el a pataki meghívást két kiválóság, Erdélyi János és Emődy Dániel. Majd pedig - már igen idősen - az ő szívósságának volt köszönhető, hogy a jogakadémia megszervezte a nyolc katedrát, és egyetemi jogi karokkal egyenrangú állam- és jogtudományi fakultássá válhatott. Munkáját előbb Hegedűs László algondnokkal (1814-1884), majd fiával, a fiatalon meghalt szobrászművész ifj. Vay Miklóssal (1829-1886) karöltve végezte. Szintén szorosan együttműködött a kitűnő Dókus Gyulával (1849-1928), aki 43 évig volt aztán a kollégium algondnoka. Vay Miklóst unokaöccse, a szintén Alsózsolcán nevelkedett Vay Béla (1830- 1910) követte a főgondnoki székben. O is komoly vezetői tapasztalatokkal rendelkezett, 22 évig állt Borsod vármegye élén. Politikai működése mellett numizmatikai gyűjteménye érdemel említést - erről impozáns kötetet is publikált. Amint az egyházkerület világi vezetésében Vay Miklós, úgy egyházi oldalról Kun Bertalan püspök személye emelkedik ki a kortársak közül. Ráadásul a Vayakhoz hasonlóan a Kun családnak is több sarja játszott fontos szerepet a főiskola 19. századi történetében. Kun Bertalan (1817-1910) a Kókai Kun ág leszármazottja volt, apja előbb Beregszászon algimnáziumi tanárként ténykedett, majd felsőnyárádi birtokait igazgatta. Kisebb iskoláit követően a miskolci református gimnáziumban tanult, s csak az akadémiai éveket töltötte Patakon. Szorgalmával, tudományával egyaránt kitűnt diáktársai közül. Németül a szepességi Iglón tanult, ott az evangélikus szuperGróf Teleki József Kun Bertalan püspök
