Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - Korszakalkotó személyiségek. Egy püspök és egy világi főgondnok kiemelkedő párosa - báró Vay Miklós és Kun Bertalan
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 122 dasági feladatok egy részét már nem tudták elvégezni. A kiadott kölcsönök kamatai is késlekedtek, hónapról hónapra romlott a helyzet. A tüzelő az utolsó háborús évre fogyott el, meg kellett hosszabbítani a téli szünetet. A Tanácsköztársaság napjaira ismét teljesen kiürült a kollégiumi kassza, ráadásul a városba rendelt cseh katonaság is súlyos pusztításokat okozott. De nem ezek, hanem a hadikötvények és a pénz elértéktelenedése jelentette a legnagyobb veszélyt: a kamat- és haszonbérlet-jövedelmek a néhány évvel korábbinak az 1%-át tették ki. Hét évtized alatt hatalmas utat tett meg a főiskola gazdálkodásának az átalakításában — mégis oda jutott, ahonnan elindult: a teljes csőd szélére. Báró Vay Miklós KORSZAKALKOTÓ SZEMÉLYISÉGEK EGY PÜSPÖK ÉS EGY VILÁGI FŐGONDNOK KIEMELKEDŐ PÁROSA - BÁRÓ VAY MIKLÓS ÉS KUN BERTALAN A tiszáninneni reformátusok szerencsés évtizedeket tudhattak a magukénak, hisz csaknem az egész korszakban két kiemelkedő, egymással is kitűnően kooperáló személyiség vezette intézményeiket. Egyikőjük ismét egy Vay-utód volt: amint Vay József a 18-19. század fordulóján, báró Vay Miklós (1802-1894) a korszakunkban szinte egy személyben volt garanciája a legtöbb előremutató változásnak. Vay igen aktív szereplője volt a magyarországi közéletnek — sok-sok megbízatása már-már követhetetlenné teszi hosszú pályáját. Alsózsolcán született. Igen patinás családba került: apja báró Vay Miklós generális, anyja báró Adelsheim Johanna volt. Keresztszülei a badeni herceg és a bajor királyné voltak. Házi nevelője a korszak híres pedagógusa, a Pestalozzi elveit követő Váradi Szabó János volt. Pesten végezte jogi tanulmányait. Már az 1825. évi országy- gyűlés üléseit nyomon követte, 1830-tól pedig zempléni követként vett részt a reformkori gyűlések felső tábláján. Fiatalon Zemplén, majd az 1830-as években Borsod vármegye főtisztviselője volt (aljegyző, főjegyző, alispán, főispáni helytartó). Az 1831. évi koleralázadás idején az észak-magyarországi megyék királyi biztosává, 1845-ben pedig a Helytartótanács első tanácsosává nevezték ki. 1848-ban a Batthyány-kormány Erdély kormánybiztosává emelte. A szabadságharc idején neve miniszterjelöltként is felmerült. A másik oldalon az uralkodó pedig miniszterelnöknek kérte fel - mindkét megbízást elhárította. A reformkorban és a forradalom idején tanúsított magatartása alapján is igaz, hogy Vay nem képviselt heves, radikális politikai álláspontot. A nyugodt, csendes fejlődés híve volt, amelyet leginkább a hazaszeretet és a vallásához való hűség határozott meg. így inkább a konzervatívok, semmint a liberális ellenzék sorait erősítette. Ugyanakkor nem volt az udvar feltétlen híve, s 1848-ban a haza védelmében lépett fel — jóllehet a forradalmi megoldásoktól ódzkodott. Ennek megfelelően az események radikalizálódása miatt 1849 tavaszán háttérbe vonult, politikai tisztségeiről lemondott. Ezt félreértve Ferenc József a szabadságharc bukása után Magyarország kormányzójává kívánta kinevezni, amit azonban ő hazafias okokból visszautasított. Emiatt háromévi hűdenségi per várt rá, s kötél általi halálra, illetve birtokelkobzásra ítélték. Büntetését végül négyévi várfogságra enyhítették, ebből hármat le is töltött.
