Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - A református teológiai tanítás otthona 1600-1637
A tanári évek után, 1603-ban Rákóczi Zsigmond udvari lelkésze lett, s mint ilyen minden bizonnyal részt vett az akkor tízéves I. Rákóczi György, a kollégium majdani patrónusa, nevelésében az udvari szokások szerint. Az Ujfalvi Katona által képviselt „heidelber- giánus” szellem jellemezte a kollégium belső életét a következő évtizedekben. A csaknem tíz esztendőt nyugati egyetemeken töltött erdélyi származású, 1603 és 1608 között Patakon tanító Kézdivásárhelyi Mózes is ezt a szellemiséget képviselte. Heidelbergben legalább négy esztendőt töltött, David Pareus (1548-1622) tanítványi köréhez tartozott, vele később levelezett is. Pareus szellemisége a pataki iskola életében ezekben az évtizedekben legalább olyan mély nyomokat hagyott, mint a megelőző évszázadban a Melanchthoné. Az Üjfalvihoz hasonlóan a hódoltságból érkező, Heidelbergben Szenei Molnár Alberttal barátságot kötő Kecskeméti Alexis (Elekes) János előbb lector, majd 1608-tól rektor, 1609-től pedig pataki főprédikátor lett. Különleges abban a tekintetben, hogy a szomszédos Újhelyen már prédikátor volt, amit a pataki tanárságért hagyott ott. Igaz, hogy csak második és nem főprédikátor, ezért nem tekinthető visszalépésnek a tanári állás, noha a kor szemléletében a prédikátori tisztnek jóval nagyobb volt a megbecsültsége. 21 Tanuljuk meg, hogy nem tudatlan embernek való az Scholai gondviselés, hanem tudósnak, eszesnek, bölcsnek. Feddésre méltók azért itt azok, az kik tudatlan pre- ceptorokra bízzák az Scholákat, az mint szoktak az Magyarok szólani, de nem igen helyesen: Az Mester csak tudjon énekelni s levelet írni, magyarázni, meg érjük vele. Halljad, nem úgy kellene lenni. Tanuld meg elsőben, kiknek kellene gyönyörködni az Deáki tudományban, bizonyára az Urak gyermekinek, fő-fő emberek gyermekinek, fiainak, hogy Nemzetjöket tudományokkal is ékesítenék. De most nem kell ez az Urak gyermekinek, hanem az táskás Mendicans inasokra szorult az szép Deáki tudomány. Nem csuda hát hogy ennyi sok zenebona vagyon; mert nagyobb részre az fő-fő emberek tudatlanok, Deákság nélkül valók, más szegény ember, tudós fia szájával élnek, még csak Országunk törvénye dolgában is, az mely nem kicsiny kisebbség, hogy az úrnak jobbágya fia után süveg vetve kell supplicalni. De Istennek méltó büntetése. Mert magok is nem tanultak, és gyermeküket sem taníttatják. Méltó hát s illendő, hogy elsők lévén, az utolsóknak szolgáljanak. Tanuljuk meg, mit kelljen az Scholában az ifjúságnak tanulni: különb-különb féle nyelveket. Melyben most igen megfogyatkoztak az tanítok es tanulók. Nem kell most az Görög és Sido nyelv, maga [noha] azok által jelentette ki Isten az ő igéje szerint való akaratát, elég, ha valami kevés Deáki csácsogást tanulnak az Deákok. Másképpen kell hát az tanuláshoz látni mindennek, ha tudós nevet kíván akár ki is viselni. Kecskeméti prédikációs kötetének címlapja David Pareus (1548-1622)
