Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Dienes Dénes: PROTESTÁNS ISKOLA A 16. SZÁZADBAN - A humanista református kollégium, 1577-1599
14 A PROTESTÁNS ISKOLA A16. SZÁZADBAN „ Valóban a ti tekintélyetekhez legméltóbb lesz, ha megnyitjátok a tanuló ifjúság előtt azt a pályát, mely a pótolhatatlan férfiúnak [Szikszai Fabricius Balázs] korai halála általfélbeszakíttatott. Ha visszaállítjátok azokat, amik az enyészethez közelgetnek, ha a szabad tudományokat, melyek hatalmas pártfogójuknak halála után abbahagyattak és semmivé tétettek, ismét tanítjátok az iskolában; ha visz- szahívjátok a múzsákat s elnyomjátok a fenyegető durvaságot; ha mindent, mi már elernyedve bomlásnak indult, bölcs tanácsaitok és intézkedéseitek által visszavarázsoltok és a tudománynak és erkölcsnek szent ügyét a bekövetkezhető zavartól erős lélekkel és állhatatossággal véditek. ” Meditatio passionis Christi - Stöckel Leonard előadásait nagyrészt Thoraconymus jegyezte le Ebből a szövegből nem olvashatjuk ki az iskola hanyatlását. A lényeget tekintve egy humanista levéllel van dolgunk, amit nem szabad szó szerint értelmezni. Ezek a kifejezések nem a tényleges pataki helyzetet írják körül, hanem az elhunyt Sziksza- it méltatják, a röviddel azelőtt meghalt nagyszerű tanárt dicsérik, áttételesen pedig éppen az iskola színvonaláról adnak hírt. Annál is inkább így van, mert a levél írója már tudta, hogy ki lép Szikszai örökébe, s ezt meg is írta igazi humanista emelkedettséggel: „Amiért is mindnyájunknál a legnagyobb várakozást keltette fel az a hír, mely Pannóniának minden határát bejárta, s hozzánk is eljutott, hirdetvén, hogy ti a hazai ifjúság tudományossága felőli jó reménységünknek biztos zálogot nyújtotok az által, hogy a legkiválóbb tanítónak helyére és tanszékére Paksi Mihályt, az igen jeles férfiút hívtátok meg.” Ez az „igen jeles férfiú”, Paksi Cormaeus Mihály, Szikszai Fabricius tanítványa volt Kolozsváron. Már az is sokat elmond, ha felsoroljuk mintegy tízéves külföldi tanulmányújának legfőbb állomásait: Wittenberg, Bázel, Heidelberg, Frankfurt am Main, Krakkó, Genf, Zürich, Strassburg, Párizs, Pádua. Kortársai úgy tudták, hogy hat nyelven beszél. Bizonyosan méltó utóda volt Szikszainak, sajnos korán, 1579-ben elhagyta Patakot. A lektor Paksi mellett 1577-től éppen Kassai Császár György lett, aki Paksi távozásával rektorrá lépett elő, s 1583 végéig tanított, amikor pataki főprédikátor lett. 1579-től lektor, majd 1583-tól a rektor Thoraconymus Mátyás volt, aki 1586-ban bekövetkezett haláláig tanított Sárospatakon. Szlovák származású volt (Matej Kabát), kiválóan beszélt németül és magyarul. A wittenbergi egyetemen tanult, de mint sokan mások az itteni magyarországi diákok közül, a helvét reformáció tanítása felé hajlott. Emiatt egyre nehezebb lett a helyzete abban a felső-magyarországi lutheránus közegben, melyben először tanári munkát vállalt (Késmárk, Kassa). Patakon szabadon dolgozhatott, a tanárságot tekintette hivatásának. Tőle közvetlen bizonyítékunk van abban a tekintetben, hogy önálló teológiai tagozata is volt már az iskolának. Kriszto- lógiai tárgyú munkájának - Tractatulus de hypostatica unione duarum naturarum in Christo — ajánlásában írja, hogy az abban foglaltakat „nem sokkal ezelőtt előadtam és magyaráztam hallgatóimnak”. A pestis, amely 1586-ban - Kassai Császár György- gyel együtt — elragadta az élők sorából, virágzó, nagy reményekkel kecsegtető korszak folyását szakította meg a kollégium életében. A jeles erdélyi szász humanista, Georg Deidrich, aki felső-magyarországi utazása közben éppen ebben az időben Sárospatakra is ellátogatott, igen jól értésükén, szokásos humanista túlzásokkal, de mégsem érdemtelenül, magasztaló szavakkal jellemezte az iskolát:
