Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Dienes Dénes: PROTESTÁNS ISKOLA A 16. SZÁZADBAN - Melanchthon szellemében, 1558-1576
A PROTESTÁNS ISKOLA A16. SZÁZADBAN 12 Balsaráti Vitus János bejegyzése a híres természettudós, Gessner Konrád emlékkönyvében, Zürichben (1556). Balsaráti Melanchthonnak a Lukács 24,29 alapján írt epigrammáját jegyezte be. Vespera iám venit nobiscum Christe maneto Extingui lucem ne patiare tuam. (Már beesteledett, maradj velünk Krisztus, fényedet ne hagyd kihunyni.) A Balsaráti kíséretében volt Szikszai Lukács magyar jelmondatot írt neve alá: Christus Jesus meg váltó, közbe jaro es üdvözitő a helvét reformációs irány híve és követője volt, amint ezt az 1562. évi tarcali zsinaton betöltött szerepe mutatja. Tanári személyes hatásának erejét jelzi, hogy amikor 1564- ben a kolozsváriak hívásának engedett, több tanítványa elkísérte Patakról. Kolozsvárról kétévi ottani tanári munka után visszatért Sárospatakra, s itt is maradt haláláig. Irányításával a következő tárgyakat lehetett tanulni: grammatikát, görögöt, fizikát, geometriát, földrajzot, csillagászatot, poétikát, történelmet, etikát, retorikát, dialektikát, zenét, gazdaságtant, politikát, teológiát és egyházjogot. Lényegében a 16. század tudományosságának egészébe bele lehetett kóstolni ekkor Sárospatakon. Utalnunk kell azonban arra, hogy ezeket a tárgyakat korántsem tanulta minden pataki diák. A korban szokásos hazai iskolakeretben bizonyos fokig megválogathatta a tanuló azokat az ismereteket, amelyekben jártasságot akart szerezni. Például teológiát és egyházjogot többnyire azok tanultak, akik lelkészi pályára óhajtottak lépni. A Sárospatakról 1550-ben Wittenbergbe ment Balsaráti Vitus János 1560-ban hazatért és Perényi Gábornak lett az udvari orvosa. 1554-ben magiszteri fokozatot szerzett Wittenbergben, majd miután Melanchthon neki sem ajánlotta a lelkészi pályát, orvosi tanulmányokat folytatott ugyanitt, később Páduában és Bolognában, ez utóbbi helyen avatták doktorrá. Szikszaival rokonságba került, mert húga férjhez ment a pataki tanárhoz. Amikor 1575 áprilisában meghalt, Szikszai emlékbeszédet mondott fölötte, melyben kiemelte, hogy Balsaráti igen sokat tett a pataki iskoláért. Egyrészt rávette Perényi Gábort a bőkezű támogatásra, másrészt mindennap meglátogatta az iskolát, tanszerekkel, könyvekkel látta el a diákokat, akik közül a betegeket gyógyította. Feltehetően a természettudományos tárgyakat tanította is, Szikszai maga is tanítványának vallotta magát ezekben a tudományokban (Ebben semmi túlzást nem kell látnunk, Wittenbergben annak idején Luther is beült Melanchthon görög óráira.). Szikszai latin — magyar iskolai szótárt készített a tanítványai számára, amely kéziratos másolatokban terjedt, nyomtatásban csak 15 évvel szerzője halála után jelent meg (Nomenclatura seu di- ctionarium Latino-Ungaricum). E szótár igen gazdag természettudományos anyaga minden bizonnyal Balsaráti közreműködésével készült, s ez egyben tanári működésének is bizonysága. Szikszai Beregszászi Lőrinc Péter személyében 1575-ben segédtanárt (lector) kapott. Ettől kezdve két egyetemen tanult tanára volt az intézménynek, és továbbra is a kiváló idősebb diákok közül kiválasztott collaborátorok tanították az alsóbb osztályokat. 1567-ben meghalt Perényi Gábor, két évvel később felesége, Országh Ilona is. Sárospatak egy rövid időre királyi birtok lett, s ebben a helyzetben adta ki az uralkodó, I. Miksa 1569. október 29-én azt az okiratot, amely bizonyos fokig betekintést enged az iskola belső életébe. A tanuló ifjúságot scholasticus coetus névvel illeti, amely alapján saját szabályzattal, belső önkormányzattal rendelkező közösség életét feltételezhetjük. Bizonyosan vannak olyan alumnus deákjai, akik az iskolán belül nyernek teljes ellátást, ide értve a szállást és az étkezést. A patrónus adományaként ingatlanokat kapott az intézmény, olyanokat is, amelyek középkori egyházi javadalmak voltak. Az alumnusok élelmezését a várból biztosították rendszeresen.
