Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - A kibontakozás megalapozása
A KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE 1703-1777 60 Az 1730-as évekre világossá vált, hogy nem lehet tovább fenntartani a református egyház hagyományos közegy házi-kormányzati struktúráját, ugyanakkor tenni kellett valamit az egyházszervezet széttagoltságának megszüntetése érdekében is. Jelentős viták után, Ráday Pál vezetésével, végül négy egységes egyházkerület megszervezése mellett döntöttek az atyák. Következésképp a tiszáninneni esperest egyházmegyék is püspöki vezetésű kerületté szerveződtek, s 1733-ban megválasztották első püspöküket. A kerületi berendezkedést 1734-ben az uralkodói rendelet megerősítette, ennek következtében 1735-ben be is iktatták az első püspököt, s megszületett a Tiszáninneni Református Egyházkerület. 1734 novemberében a bodrogkeresz- túri gyűlésben megalkották a világiak számára az egyházkormányzati tisztségeket (megyei kurátor, főkurátor), s ezzel a református nemesi középosztály befolyásos tagjait beemelték az egyházkormányzás rendszerébe. készi, tanítói) pályára igyekeztek. A mezővárosi polgárok és a parasztság tehetséges gyermekei számára továbbra is ez jelentette a legnagyobb vonzerőt. Sárospatakon a kollégiumi szervezetben működő iskolának már erős hagyománya volt. Azonban a visszatelepülést követő stabilizálódás után ez a hagyomány nem szolgálhatott alapként a további fejlődés számára, mert erejét kioltotta a kollégiumban eluralkodott belső meghasonlás. Ezért Patakon a fejlődés több évtizedet késett. Miközben főként az alsóbb gimnáziumi osztályokat keresve egyre több diák lépte át az iskola küszöbét. A törvényeket aláíró diákok száma nem nőtt, mert az akadémiai tagozat nem volt vonzó, minden bizonnyal az itt uralkodó hangulat miatt. A legfőbb gond pedig, aminek persze gazdasági-anyagi okai szintén voltak, hogy az akadémiai tagozaton nem növekedett a tanszékek száma. A dolgok megváltozását és a fejlődés megalapozását Szathmári Paksi Mihálytól és Sárkány Dávidtól várták Sárospatakon. Szatmári Paksinak jó tiszáninneni kapcsolatai voltak. Tanult Gyulafehérvárt és a Kassán bujdosó kollégiumban, 1703-ban pedig Sárospatakon. 1708-tól iskolarektor Tokajban. 1709 és 1711 között a franekeri és az utrechti egyetem hallgatója. Hazajőve, 1711 végén tokaji lelkész, 1716 februárjában gyulafehérvári tanár lett. Az iskolával Marosvásárhelyre ment, ahol 1718-tól a kollégiumban teológiát tanított. Veje volt a Hegyalján és Patakon is működő Debreceni Ember Pálnak. Nem volt már fiatal - 1683-ban született —, de jó tanár és tekintélyes ember hírében állt, ezért esett rá az iskola patrónusainak választása. Sárkány Dávid lényegében cserélt a Patakról kényszerűen távozó Nagymihályi Szomoló Gergellyel, mert a mezőcsáti lelkészséget hagyta ott Patakért. Itt volt diák is egykor, az iskola törvényeit 1719-ben írta alá, de 1722-ben fegyelmi problémák miatt távoznia kellett. Nagymihályi diákjai közé tartozott, része volt bizonyára a zavargásokban. Marosvásárhelyen tanult 1729-ig, ahonnan Hollandiába ment tanulmányai folytatására. Vásárhelyen Szathmári Paksi tanítvány volt, nem véletlen tehát Patakra kerülése. Az 1743-tól létesített harmadik tanári állást Bányai Szabó István töltötte be. Egy évig Pozsonyban, tizenkettőig Sárospatakon tanult, majd Holland egyetemeken. 1744-ben meghalt Szathmári Paksi Mihály, de fia — szintén Mihály — a helyére lépett, így a három tanári állás megmaradt. A tananyag a hagyományos volt, de már három professzor oszthatta fel egymás között a felsőbb tagozatok tantárgyait, így sokkal szervezettebb és hatékonyabb lett a tanítás. A teológiai-filozófiai tartalom továbbra is Descartes és Johannes Coccejus hatását hordozta. A tantárgyi anyagban Bányai István újat hozott azzal, hogy a latin írókat irodalomtörténeti szempontok szerint ismertette. Szerencsére az iskolát a jezsuiták többször feljelentették. Ennek következtében jött létre az a forrás, amely Zemplén vármegye vizsgálati kérdéseire adott válaszokat tartalmazza. Általa betekintést nyerünk a tanulmányi rendbe és információt kapunk a diákok számáról. 1765-ben a kisebb tanulókat 6 osztályba sorolták.
