Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Peregrinációs kapcsolatok
ugyanis az academia promotiót biztosító, a kollégiumból kikerülő ivónak két-három évig tisztes jövedelmet nyújtó falusi tanítói állások száma. Az 1830-1840-es években már mindössze öt—hat gyülekezet kínált akkora rectori fizetést, amelyből külföldi tanulmányokra is félre lehetett tenni a megfelelő összeget. Negyven-ötven évvel korábban legalább ötször-hatszor több olyan kisiskola létezett az egyházkerületben, amely esélyt kínált erre. De még az ilyen szerencsés helyen szolgáló tanítók is visz- szatérően panaszolták, miszerint a fizetségük nagy részét természetben, borban vagy gabonában kapják, így egy-egy rosszabb termésű esztendő elvihette az előző egy-két évi megtakarításaikat is. Összességében kijelenthető: ha ebben az öt-hat gyülekezetben szolgáló tanítók mindegyike ki is tudott volna külföldre utazni, akkor sem jutottak volna ki évenként két—három főnél többen. Meglehetősen messze került ez az érték a 18. századi évenkénti akár 15-20 fős „kontingensektől”. Nagyon kevés olyan kivételes szerencséjű fiatalember akadt tehát, mint Beregszászi Nagy Pál. Beregszászi ugyanis egy kivételesen hosszan elhúzódó peregrináció részese lehetett, akinek egyetemjárása több szempontból is eltért az átlagostól. Az egykori pataki diák 1790-ben került Erlangenbe. Ez a kicsiny, új alapítású intézmény szívesen támogatta Beregszászit tudományos ambícióiban. A pataki deák nyelvészeti kutatásait doktori címmel honorálta, s hozzásegítette több kiadványának publikálásához is. Közéleti feladatokkal (például emlékbeszédek megtartásával), valamint a helyi professzorok és polgárok — sőt polgárasszonyok - magyarra való tanításával is megbízták. Kifejezetten sikeresnek bizonyult németországi tartózkodása, hiszen még a jénai tudós társaság is felvette őt tagjai sorába. Beregszászi Nagy Pál eredményességére Sárospatakon is felfigyeltek. Szentgyör- gyi István nyugdíjba vonulásakor egykori tehetséges tanítványaként és Németországban sikeres nyelvészként ajánlotta Beregszászit az elöljárók figyelmébe. Am 1796. évi ajánlásától még másfél év telt el, mire Beregszászi valóban hazatért. Addig — az egyházi vezetők erős nyomásának dacára — különféle okokra hivatkozva kint maradt Erlangenben. Későbbi sorsa azt mutatja, jól érezhette: számára igazi babér külföldön terem. Hazatérése után ugyanis mindössze öt évig állt a teológiai katedrán. (A teológiain, mert elhúzódó peregrinációja miatt a filozófia tanítását Rozgonyi vette át Szentgyörgyitől.) Sosem tudott igazán közel férkőzni a diákok szívéhez, sokat betegeskedett is, s Magyarországon hazatérése után rögtön azzal kellett szembesülnie, hogy erlangeni elismertségének szakmai alapjai szinte teljesen értéktelenek. Beregszászi ugyanis a magyar nyelv keleti, arab, perzsa, héber nyelvekkel való rokonságának nyomait kutatta. A nemesség késő barokk történelemszemléletéhez jól illeszkedő felfogásával valószínűleg egy-két évtizeddel korábban még itthon is komoly elismerést aratott volna. Ám a századfordulóra már változott a helyzet, egyre erősebbé vált a finnugor nyelvrokonságot kutató irányzat. Paradox módon hosszú külföldi távolléte és főként ottani sikerei nemcsak elszigetelték ezektől az új fejleményektől, hanem meg is erősítették saját hitében. így Magyarországra visszatérve harciasán védte elavult álláspontját. A nyelvújítás mozgalmában is a konzervatív oldalra került, éles vitasorozatot folytatott Kazinczyval is. Öt év múltán, „titkos háborgattatásokra” hivatkozva végül távozott Patakról, s felhagyott az egyház szolgálatával. Beregszászi példája tehát érdekes példa arra, hogy a peregrináció adott esetben káros is lehetett egy-egy személy életútja szempontjából. Lényegesen szerencsésebben alakult más, komoly peregrinációs teljesítményt elért pataki deákok sorsa. Komjáthy Ábrahám például 1775-től tíz esztendeig „bujdosott” Hollandiában. Kazinczy visszaemlékezései szerint oly magasra jutott, hogy 105 58 e r f ti <6 tfcw* mafltjatifdjtn ©piadjít&rt mit einiger éfif We tdtftfóe Uttfc atibtrc morgfftldnMftfcca ©p tó d>r n «um ©f&raurf) feinet SOoríefungert eotiporfen * MR Paulus Beregfzáfzi I« Üettsr, tó Haiti. SWNÖrtt bét Bital tmb bet ftbSmn ©ifftnfäwfte« jR €rt«n* sen «ebeim. € tía ng e rt Éttf Soften bté Strfflffitt, 9fbmttt ' mit SnttfmiiHBfóe» ©círifitt» Beregszászi Pál Versuch einer magyarischen Sprachlehre mit einiger Hinsicht auf die türkische und andere morgenländische Sprachen. Erlangen, 1797.
