Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Híres tanáregyéniségek
A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG 98 Szombathi János professzor maniorum professzor volt. Hazatérve 1815-ben visszakapta régi állását, 1818-ban pedig rendes katedrához jutott. Ekkor Szathmári Paksi Dániel utódjaként bízták meg a dogmatika előadásával, de emellett időnként klasszika filológiai, történeti, egyháztörténeti és irodalmi ismereteit is felhasználhatta kollégiumi munkájában. Pályája különösen alakult, mivel nem teológiatanárnak készült, hanem inkább a történelem és az irodalom professzorának. A megüresedő helyre a görög és héber nyelvekben való egészen szakavatott jártassága érdemesítette. A Kazinczyval is kitűnő kapcsolatot ápoló, nyolc nyelven beszélő Somosi előbb a könyvtár, majd a nyomda állandó felügyelőjeként is részese volt a kollégium reformkori életének, de alsó-zempléni esperesként, illetve az akadémia tagjaként tágabb környezetével is szoros kapcsolatot ápolt. Négy évtizeden át (1783 és 1823 között) volt meghatározó tagja a kollégium tantestületének Szombathi János professzor. A szintén pataki tanítvány a 18. század második harmadában még a magyar peregrinusok szokványos úti céljainak számító svájci és holland akadémiákon (Zürich, Utrecht) tanult, de külföldi tanulmányai során megfordult Párizsban is. A történelem professzoraként ő felelt az észjog és a retorika tanításáért is. Jelentőségét elsősorban a kollégium működésének minőségi javításában elért eredményei adják: a könyvtár főfelügyelőjeként nagy erőfeszítéseket tett a gyűjtemény tudatos fejlesztéséért; a nevéhez fűződik a magyar nyelvű kötetek módszeres beszerzésének megkezdése; s rector-professzorként fáradhatatlanul dolgozott a kollégium szellemi—anyagi gyarapítása érdekében. Gyermekek számára írt olvasókönyveket, lefordította magyarra Comenius „Orbis Pictus”-át, megírta a pataki kollégium, valamint egy másik kötetben a hazai reformáció s a protestáns iskolák történetét — mindezzel sokat tett a magyar nyelv fejlődéséért és a felekezeti öntudat erősödéséért. Igaz, erőfeszítéseit saját korában kevéssé értékelték. Több munkája is kéziratban maradt, kollégiumtörténeti művét például csak a szabadságharc után próbálták először kiadni. A teológiai katedrán hamarosan, 1829-ben Zsarnay Lajos követte. A kitűnő képzettségű, Göttingát is megjárt, hat nyelvet ismerő Zsarnayról a következő fejezetben még részletesebben szólunk - tekintettel arra, hogy kulcspozícióba került a szabadságharc bukását követően. A következő meghatározó jelentőségű történelemprofesszor Csengery József volt. Igazi szürke eminenciása ő a pataki kollégium történetének. Személyes élettörténete alig-alig vázolható fel, olyannyira eseménytelennek tűnik. Mindenesetre az abaúji születésű Csengery csaknem az egész életét Patakon töltötte: hatévesen került a kollégiumba, s egyetlen évnyi némettanulástól és szintén egy esztendőnyi bécsi teológiai tanulmányoktól eltekintve mindvégig ott is élt. 1824-ben avatta nevelőiskolája a világtörténet, a latin és az oklevéltan tanárává. Megbízatását 1851. évi haláláig viselte. Mondhatni, szinte teljesen nyomtalanul, hiszen mind magánszemélyként, mind pedig az iskolát három alkalommal is irányító rector-professzorként kevés iratot hagyott az utókorra. Nem számított termékeny szerzőnek sem. Am két történeti munkája mégis kiemelte őt kortársai közül. Közvetlenül bécsi tanulmányait követően jegyezte le „Európának politikai megtekintése 1825-ből” című mintegy negyven oldalnyi kéziratát. A nagy valószínűséggel valamilyen külföldi dolgozat fordításaként, átírásaként megszülető szöveg kifejezetten radikális, köztársaságpárti, a zsarnoki királyi hatalmat elítélő, helyenként kifejezetten harcias kitételeket tartalmaz. Ezek alapján a mindössze 30 éves Csengery József a forradalmakat és az uralkodói önkényt egyaránt elvető, leginkább talán az alkotmányos monarchiát támogató gondolkodóként tűnik fel. Másik munkája az első komolyabb, magyar nyelven készült egyetemes
