Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - A tananyag és annak változásai
A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG 92 Angol mérleg a fizikai múzeumból a korszakunk elejére datálható tárgy a kollégiumban az egyetemes irodalomtörténet, amelyből 1783-tól Szombathi János tartott előadássorozatot. A korszakunkban végig szerény keretek között tárgyalt irodalomtörténet fejlesztésére az 1822. évi Litteraria Deputatio tett fontos, de sikertelen kísérletet, amikor a magyar literatúra múltjának a megismerése érdekében Kazinczy Ferenc meghívására tett javaslatot. Hasonló módon alakult át a jogi ismeretek tanítása: az avítt, jobbára csak a szűk egyházi utánpótlás céljait szolgáló egyházjog előbb kiegészült korszerűbb ismeretekkel, majd eredeti funkciója teljesen át is alakult. Kövy Sándor kezdte meg a hazai jog oktatását, majd belefogott a polgári törvények elemzésébe és megalapozta a gyakorlati jogászképzést. A népszerű professzor előadásait gazdag tankönyvírói munkássággal egészítette ki. Több latin és magyar nyelvű kötetet is összeállított a hazai büntető- és polgári jogról. Sőt, a szaktudományos műveken túl gyerekeknek is készített egy egyszerű, magyar nyelvű összegzést a polgári jogszabályokról, amely szintén öregbítette országos hírnevét. Más kérdés, hogy megfelelő utódról nem sikerült gondoskodni: Gortvay János szinte nyomot sem hagyott hosszú pataki működőse során. Így a pataki jogászképzés első virágkora egyértelműen Kövy nevével köthető össze. A változások másik nagy csoportját a reáltárgyak térnyerése jelentette. Ezek közül különösen a sárospataki — és a debreceni - matematikaoktatás számított országosan is magas színvonalúnak. Az 1810. évi tanterv még hatékonyabb képzést biztosított: már az alsóbb osztályokban sor került az algebra, a sík- és térgeometria elemeinek, a hatodik évfolyamban pedig az algebrai törteknek a megismerésére. A fizikaoktatás terén szintén tradicionálisan megelőzte a korát a pataki iskola. Simándi István a 17-18. század fordulóján kezdte meg a kísérleti fizika tanítását, szellemi örökségét a korszakunkban Szilágyi Márton, Barczafalvi Szabó Dávid, Nyíry István, Kézy Mózes ápolta. A fejlettséget jelzi, hogy egyedülálló gyorsasággal, már 1787-ben felvették a vizsgatételek közé az elektromossággal kapcsolatos kérdéseket. A 19. század első felében a professzorok működése mellett még eredményesebbé tette a fizikaoktatást a felnőtt mechanikus alkalmazása, aki az 1790-es évektől karban tartotta és készítette a kísérleti eszközöket. A fizika és mechanika tanításában a mélypontot az 1828-1837 között érvényes tanterv jelentette, ekkor szinte teljesen törölték a tananyagból ezeket az ismereteket. Mindössze az utolsó gimnáziumi osztályban, az akadémia filozófiai kurzusait bevezető általános természettan tanítására került sor. 1801-ben felmerült a vegytan külön tanításának az ötlete is, ám anyagi nehézségek miatt ez a kísérlet egyelőre kudarcot vallott. A vegytannal ellentétben a természetrajz mindvégig szerves részét képezte a tananyagnak második középiskolai osztálytól hetedikig. Olyannyira, hogy más kollégiumi könyvekhez képest kimagasló színvonalú tankönyvsorozatot írtak a pataki tanárok: a „Természeti História” állatokkal foglalkozó első része például 580 oldalas, hatalmas mű - ebben a szerző, Emődy István 831 állatfajt említ meg. A könyv praktikusságát növeli, hogy az állatok külső és belső tulajdonságainak a felsorolása mellett, a háziállatok betegségeiről, tartásáról és hasznáról is szól a szerző. Az 1809. évi első kötetet két év múlva követte a második, amelyben jóval kisebb terjedelemben, 208 oldalon Vadnay József a növényeket mutatja be - szintén hasznos növényművelési ismeretekkel együtt. Ugyancsak 1811- ben született meg a harmadik rész Géléi József tollából, amely a szerves és szervetlen ásványokat jellemzi és lehetséges hasznosításukról is szól. A természetrajzi haladást szolgálta volna a tervezett botanikus kert kialakítása, amit azonban alkalmas, szabad terület hiányában elhalasztottak.
