Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Az utolsó pataki polihisztor? - Nyíry István
intelemmel kezdte meg működését, miszerint „a tanár ne neologizáljon”. Ennek ellenére nagy buzgalommal vetette bele magát a „szógyártásba”. Az új szavak alkotásának elkötelezett híveként lényegében úttörő feladatokat vállalt, még a szóalkotás törvényeinek kialakulása előtt számtalan próbálkozást tett közzé. Ezek nyomán már kortársai is az egyik legnagyobb eltévelyedőnek tartották. Kazinczy maró gúnnyal illette ötleteit — igaz, alaptalanul vádolta Barczafalvit a klasszikus irodalomban való járatlansággal. Ráadásul olyan szabályok elhanyagolását kérte rajta számon, amelyeket később ő sem tekintett feltétel nélkül követendőnek. Kétségtelen, Barczafalvi számos javaslata (pl. renczés, rotoklyás, zuhajdász) nem állta ki az azonnali bírálat próbáját és ma már e szavak érthetetlenek. Ilyenek gyakori használata miatt vált köznevetség tárgyává Barczafalvi „Szigeti veszedelern’-átirata is. Ugyanakkor számtalan olyan szavunk van, amelyekről nem is tudjuk, hogy az egykori pataki professzor nyelvújító buzgalmának köszönhetjük - ilyen például: ábra, alap, átló, belváros, bőrönd, cikk, csontváz, elmélet, előzmény, estély, felelet, festmény, gyám, körülmény, lépcső, mellény, nyomtatvány, önkényes, tünemény, választmány stb. A sárospataki főiskola későbbi híres tanára, Harsányi István 110 hasonló, a köznyelvben megragadt újítást sorol fel Barczafalvi neve mellett. A nyelvújítás harcainak ezen esetlegességére utal Takáts Sándor is, aki felmenti Barczafalvit: „Szegény Barczafalvi Szabó Dávid! O a tulajdonképpeni megkezdője az úgynevezett nagy nyelvújítási harcnak, ő a szógyártók vezére, a szócsinálás első mestere, s mégis ő az egyetlen, aki egy elismerő szót, egy méltányos hangot sem hallott életében, s kinek még nevét is bizonyos gúnnyal és nevetséges hanggal szokták emlegetni. Pedig éppen ő az, ki legkevésbé érdemli meg e méltánytalan ítéletet.” AZ UTOLSÓ PATAKI POLIHISZTOR? - NYÍRY ISTVÁN A 19. század a különböző szaktudományok egyre erősödő elkülönülésének is az ideje. így a korábban oly megszokott jelenség, miszerint egy-egy professzor egymástól látszólag igen távoli tantárgyakat tanít, egyre ritkábban tapasztalható. Nyíry István talán az utolsó nagy egyénisége volt Patakon ennek a régi tanártípusnak - különösen annak fényében, hogy nemcsak tanította ezeket az ismereteket, hanem számottevő publikációs tevékenységet is kifejtett a különböző tudományágakban. Mérnöki ismeretei révén ráadásul gyakorlati szempontból is fontos szerepet töltött be az iskola életében. Öt tekinthetjük a kollégiumban a 19. század elején meglehetősen nehézkesen meginduló rajzoktatás atyjának. A rajz későbbi térnyerése további funkcióbővülést, a világi értelmiségi pályák felé elmozdulás újabb állomását jelentette az iskola számára. Így Nyíry kezdeményezése egy paradigmatikus fordulathoz járult hozzá. Gyakorlati tudását egyébként a kollégiumi épületegyüttes kivitelezésében is kamatoztatta. A máig használt impozáns komplexum évtizedekig húzódó építését csaknem teljes egészében Nyíry irányította és felügyelte. Nyíry István 1776-ban lelkészi család sarjaként született a Heves megyei Á- tányban. Tanulmányait a kezdetektől Sárospatakon folytatta, azokat csak egy évre szakította meg, amikor Lőcsén tanult németül. A fennmaradt adatok szerint pataki éveiben különösen a filozófia és a természettudományok iránt érdeklődött. Mindkét vonzalmát kiváló professzoroknak köszönhette. Filozófiára Szentgyörgyi István, a reáltárgyakra pedig Barczafalvi Szabó Dávid tanította, s mindketten nagy hatást gyakoroltak az ifjúra. De már ekkor megmutatkoztak a későbbi polihisztor csírái. Hiszen v. SÓJOGTAN. A' MÉPSKH' TERVESIETl 1 HALNAK ALATTUK)* IRTA NYÍRY ISTVÁN, R. T. Az emberi nem’ elismert szebbik felének, az eredeti í ’s fájdalom a’ természet’ társjogi alkottatása’ szenved ii énemnek, tulajdon és örök természeti jussiról akai nójusokat ugyan, valamint minden törvényadás feli népjusai ’s kötelességei közzé beszórté: úgy alig va tomány, mellybcn az asszonyi különös hazai jusoka törvényekből ki ne szedegették volna. De ez az értek előadni: mire keIIfigyelni a történyadónak, mikor a saság' j a sói közzé szerkezten, hogy azon örök történi szerint a nőnemet a természet a maga bájos gazdálko társaság-alapítót beszőtte, ne hibázzék. Nehéz az én munkám! ’s tudom, hogy,ha a’ mi kélyeket a’ nói nemben tisztelt hajdani görögökhöz íi ’s charisokhoz való fohászok hozzám illenének. — szépeihez meghallgattatásomért, tudós joghatóságait méltán folyamodom. 2. §. í jog fogalma. A’ kényszerítést nem szenvedd belsó szabadakar (miilyeneknek vall az erkölcstudomúny minden köteli M. T. T. KVK. m. 2. Nyíry István sokoldalú tudós volt
