Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - A falusias Patak és a vadregényes Zemplén
72 A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG A Bodrog által Nagy- és Kis-Patakra kettéosztott, s fokozatosan egyesülő mezőváros 2600-2700, a reformkor végén már mintegy ötezer lakossal rendelkezett. Osz- szehasonlításul: az 1700-as évek végén a legnépesebb magyar város, Debrecen közel 30, a reformkor végén pedig 45 ezer lelket számlált. A pataki gazdaság gerincét az évszázados hagyományokra visszatekintő szőlő és bor alkotta. Emellett a gabonatermelés, az állattenyésztés és a fakitermelés szolgált megélhetési forrásul. Patak ipara ugyan nem volt jelentéktelen, de csak egy-két ágazat (malomkőbányászat, fazekasipar) lépett túl a helyi igények kielégítésének szintjén. Később még részletezzük a kollégium gazdasági jelentőségét, ezért itt most csak azt emeljük ki, hogy a diákok jelenléte a helyi lakosok megélhetése számára sem volt másodlagos: a kollégiumi ifjak egy része ugyanis csak a városban talált magának szállást és ellátást. A csaknem egész évben a településen időző fiatalok így jó néhány család mindennapjait köny- nyítették meg. De a diákok fogyasztóként más megrendelésekkel is ösztönözték a kézművesipar működését. Bár nem tekinthető tehát Patak gazdasága teljesen egysíkúnak, mégis egyértelműen a bornak köszönhette, hogy ha szerény keretek között is, de bekapcsolódhatott a regionális kereskedelembe. A határokon innen és túl egyaránt közismert és népszerű hegyaljai bor csábította ide a felvásárlókat és az utazó kereskedőket, s avatta Patakot 1805-ben a heti piacai mellett évi öt engedélyezett országos vásár tartására is alkalmas hellyé. Ezek alapján nem meglepő, hogy Sárospatak lakóinak többsége nem számított gazdagnak. Noha akadtak olyanok, akik jómódban éltek családjukkal. Különböző leírásokból ugyanis ismerünk helyi kereskedőket, szőlővel vagy malomkővel foglalkozó, a földesúri befolyástól megszabaduló korabeli „vállalkozókat” vagy éppen professzorokat, lelkészeket, akik helyi viszonylatban nemcsak tehetősek voltak, de életmódjuk révén némileg a hagyományos, falusias berendezkedéstől is eltávolodtak. A lakosság többsége azonban a feudális tagolódás alapján csoportosítható, s nemesekre, szabadosokra és jobbágyokra különíthető el. A többség életét döntően meghatározta a mezőgazdasági munka, ami anyagi-művelődési lehetőségeiket is behatárolta. Sőt a szőlőművelés kockázatossága és a 18. század végén jelentkező átmeneti, majd a 19. század első évtizedeiben tapasztalható elhúzódó, általános hegyaljai válság súlyos, napi megélhetési gondokkal szembesítette a város lakóit. Az idejétmúlt, elavult eszközökkel folytatott és összességében egyoldalú gazdálkodás Patakon és környékén is megbosszulta magát, és az országosnál is kétségbe ejtőbb helyzetbe taszította az embereket. Az 1810-es években tetőződő válság 1817 körül valódi éhínséggel fenyegetett. Egy ismeretlen levélíró panaszaiból kiderül, hogy miután a bort, a Hegyalja egyetlen igazán fontos termékét négy éve képtelenek voltak tisztességesen eladni és uzsorás dézsmabérlők kirívó önkényeskedéseit szenvedték el, „már régen nem is mászunk, hanem alig-alig csúszunk.’’Mindezek fényében nem meglepő, hogy a város és kollégiuma közötti, egyébként is laza kötelékek korszakunkban tovább gyengültek. Kulturális értelemben a kollégium megmaradt szigetnek Sárospatakon belül. A város környékét, a zempléni (hegyaljai) térséget a bor a néhány ezres mezővárosok egyedülálló füzérével gazdagította. Szerencs, Mezőzombor, Tárcái,Tokaj,Tály- lya, Mád, Bodrogkeresztúr, Tolcsva, Sátoraljaújhely és Királyhelmec mellett Patak majdhogynem a legkisebbnek számított. A 18. század végén Tállya és Ujhely lakosságának a száma jelentősen meghaladta a 4 ezret, Mádé a 3 ezret, de a többi település is jóval 2 ezer feletti lélekszámmal rendelkezett - hogy aztán a 19. század eleji válságos évtizedekben egyöntetűen csökkenjen mindenhol a népességszám. Piaci rangja alapján messze Sátoraljaújhely emelkedett ki közülük, ez az egyeden zempléni település, A vadregényes Zemplén
