Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Környezeti feltételek - A korszellem: a felvilágosodástól a szabadságharc bukásáig
„A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” KÖRNYEZETI FELTÉTELEK A KORSZELLEM: A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG A 18. század utolsó harmadában hirtelen felpezsdült Magyarországon a szellemi élet. Az előző évtizedek lassú erőgyűjtését, készülődését felváltotta egy lényegesen izgalmasabb, fejleményekben bővelkedő időszak. Ez részint annak köszönhető, hogy a Kárpát-medence kulturális központjaiba is megérkeztek a felvilágosodás eszméi. Egy volt pataki diák, Bessenyei György Ágis tragédiája című művének megjelenéséhez (1772) szokás kötni a magyar felvilágosodás kezdetét. De Bessenyei ekkoriban Bécsben élt. Ottani élményeinek, olvasmányainak köszönhetően vált a francia kultúra közvetítőjévé. Ahhoz viszont, hogy a század nyugati tudomány-, kultúra- és irodalompártoló törekvései hazánkban is megszilárduljanak további évtizedekre, s nem utolsósorban erőteljes központi ösztönzésre volt szükség. így az 1770-es évek nemcsak a felvilágosodás lassú beszivárgása, hanem a felvilágosult abszolutizmus gyors megjelenése, s átfogó programja miatt is vízválasztó jelentőségűek. A sárospataki kollégium története szempontjából a felvilágosult abszolutizmus két területe számít kiemelkedőnek. Az egyik a vallás- és egyházpolitika. Egyfelől az uralkodó egyre több olyan területen szerette volna érvényesíteni akaratát, amelyek korábban legalább részben a katolikus egyház fennhatósága alá tartoztak. Az oktatás, a kultúra (pl. a cenzúra, a tudomány), az egészségügy, a vidéki—falusi közigazgatás és bíráskodás terén mind több felügyeleti jogot vontak magukhoz az uralkodók. Már Mária Terézia is következetes szekularizációs politikát valósított meg, amelyre II. József heves intézkedésekkel erősített rá. Bár a következő évtizedekben többször változott az állam (az uralkodó) elszántsága és a folyamat intenzitása, a szekularizáció átívelt a korszak egészén. Az államigazgatás és az állami felügyelet térnyerése, s az egyházak feladatkörének szűkülése a felvilágosodás hatására, a felvilágosult abszolutizmus nyomán felgyorsult, s a reformkori polgári modernizációs törekvések révén folytonossá vált. Ennek első csúcspontjaként tekinthetünk az 1848. évi áprilisi törvényekre. A márciusi forradalom hevében a reformkor vezető erői felszámolták a feudalizmust, s kialakítottak egy polgári, parlamentáris igazgatási szisztémát. Ennek
