Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - A kibontakozás megalapozása
64 A KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE 1703 -1777 Az 1774-ben készített leltár 104 fizikai és csillagászati eszközt sorol fel. Az éremgyűjtemény rendszerezéséről 1778-ban tesznek említést, ekkor 148 darabot írtak össze. Római emlékek alkották a nagyobb részét. Berna-sor 1772 Imre Lajos metszete (1981) A17. század első felében — miután a Rákócziak fennhatósága alá került Sárospatak — a Kollégium dinamikus fejlődésen ment át. Ez az épületek minőségi és számbeli gyarapodásán is tapasztalható volt. A már meglévők renoválásán és bővítésén túlmenően újabbakkal gazdagodott a Kollégium. Ilyen volt például az 1626 táján emelt Cigány-sor; vagy a nem sokkal később épült Schola maior. A 17. század második felére az iskola épületegyütteseinek összképe már egy rendezett kollégiumi zárt rendszert mutatott. Lorántjfy Zsuzsanna halála után azonban a renoválási, bővítési és építkezési lendület megtört, sőt 16 71-től teljesen le is állt. A pataki kollégium épületei nagyjából három évtizeden át nem iskolaként funkcionáltak. Diákjai, tanárai száműzetésre kényszerültek. Amikor pedig 1703-ban újra indulhatott az élet, akkor a visszatérő diákokat és tanárokat leromlott állagú iskolaépületek fogadták. Idővel azonban a javítások, renoválások után új épületek emelésére is lehetőség nyílott. 1751-ben például a Katona-sorral gazdagodott a kollégium udvara, 1758- 59-ben a Paradicsom-sorral, majd nem sokkal később elkészült az úgynevezett Csengettyű-sor is. A Paradicsom-sor építésének a kapcsán maradt ránk a pataki kollégium ma ismert legrégebbi helyszínrajza. Nem először és nem utoljára fordult elő, hogy az építkezések megkezdése után a jezsuiták feljelentették az iskolát - akadályozandó bővülését, fenyegetve puszta létezését is. A feljelentést kivizsgálás követte, és ennek a hivatalos eljárásnak lett az egyik eredménye a Kollégium udvarán lévő épületegyüttes hiteles helyszínrajza is. A kollégium udvarán a XVIII. század egyetlen, ma is fennálló „öröksége” az úgynevezett Berna-sor, amelynek felépítése 1771-1772-ben történt. A hagyomány szerint nevét onnan kapta, hogy Bern városa egy jelentősebb adománnyal támogatta az új épület elkészültét. Tényszerű, írásos dokumentumok azonban nem támasztják alá ezt a feltételezést. Valószínűbb, hogy az elnevezésben annak a diáknak volt meghatározó szerepe, aki az építkezés ideje alatt seniori tisztséget töltött be, s aki megbízatása után Bernbe ment tanulni. A Berna-sorfelhúzását több dolog sürgette: egyrészt nagymértékben megnőtt a diákság létszáma, másrészt az új fizikaprofesszor elszállásolása megoldásra várt, és ezzel együtt a természettudományok oktatását szolgáló eszközök tárolását is biztonságosabbá és szakszerűbbé kellett tenni. S végül az iskola borának közeli tárolása érdekében is szükség volt egy újabb —pincével ellátott — épület meglétére. A Berna-sor elkészültével ezek a problémák egyszerre oldódtak meg. Az épület barokk — vagy provinciális barokk - stílusjegyeket hordoz magán. A kivitelező mester nevét is ismerjük: Thomas Lieb, Sáros megyei kőműves. A 14 hónap alatt elkészült új sor hamar benépesült: a földszinten diákok lettek elszállásolva, az emeleti rész első szobájában kapott helyet a „Physicum Museum", a többi helyiségből a fizika professzorának a lakása lett kialakítva, míg a pincehelyiségben a kollégiumi borkészlet jelentős része került elhelyezésre. Idővel természetesen a Berna-sorfunkciója is mindig úgy változott, ahogyan azt a szükség hozta
