Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - A kibontakozás megalapozása
A KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE 1703-1777 62 A Kollégium 1765 készült helyszínrajza diplomával is rendelkezett, filozófiai előadásában gyakran tért ki ilyen szempontokra, sőt bonctant, növénytant is előadott, de ezekhez nem állt rendelkezésére megfelelő eszköztár. Modern nyelv rendszeres tanításával 1751-től próbálkoztak a kollégiumban, méghozzá a némettel, de ez nem volt folyamatos. Rövid ideig francia nyelvet is lehetett Patakon tanulni. Valójában az a gyakorlat lett általánossá, hogy a diákok néhány hónapot eltöltöttek valamelyik szepességi városban, s ott nyelvi környezetben sajátították el a németet. Üj elemekkel, elsősorban a reáliákkal az akadémiai tagozaton találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gimnazisták ki voltak zárva a tanulásukból, mert nagyobb részüket szabad előadásokon ők is hallgathatták. A szervezett éneklésről már a régi törvények is rendelkeztek. A diákok válogatott csoportjai rendszeresen jártak a temetésekre énekelni, amiért némi fizetést kaptak. Századunkban 1728 és 1770 között évente feljegyezték ezeket az alkalmakat. A szolgálatokért kapott pénz egy részét ugyanis befizették a közös pénztárba. Ebből fedez- körül rák a betegségbe esett szegény tanulók gyógyszereinek árát, illetve haláluk esetén a temetési költségeket. Az énekkarnak 1752-ben már elöljárója (cantus praeses) volt, ami a korábbiakhoz képest szervezettebb keretek létrehozására utal, hiszen rendszeres — évi 30 forint — fizetést kapott az iskolától. Miklós Sámuel 1753-ban volt cantus praeses, később senior. Amikor az iskolától elköszönt, minden bizonnyal az énekkar énekelte el ünnepélyesen a búcsúztatót, Varannay Sámuel tógátus deák tréfás szerzeményét: Ne menj el, gyermekem, Miklós Sámuelem! Ne cselekedd ezt velem! De jó fiam valál, azt véltem, hogy halál Választ el, de megcsalál! Itt hagysz-é, anyádat, ki szoptattam szádat, Hív, nevelő dajkádat? Ne menj el, marasztlak, meg is házasítlak, Mert úgy élek, ha látlak! Természetesen a távozó diákját elsirató anya maga az iskola, az Alma Mater. A sárospataki Kulcsár-féle énekgyűjteményben (mel- odiárium) a legkorábbi évszám 1762. Ez a kézirat egyértelműen bizonyítja, hogy Patakon a 18. század derekán a diákénekkar már bizonyosan többszólamú (harmóniás) éneklést valósított meg. A rendszeres temetési éneklésből adódott, hogy a gyűjteményekben igen sok a halottas ének. Ugyanakkor jelen voltak a diákok által otthonról hozott népdalok is, amelyeket a Goudimel-zsoltárok mintájára megpróbáltak harmóniába szerkeszteni. Ezzel Patakon kialakították a református kollégiumi zene sajátos világát. A professzorok nem csak osztálytanítókat jelöltek ki a gimnáziumi tanulók vezetésére, hanem segédtanárokat is választottak az akadémiai fokon tanuló diákok közül. A professzor megtartotta a bevezető előadásokat, a tantárgyi anyag feldolgozását azonban már a segédtanárra bízta. Másként nem is képzelhető el ilyen nagyszámú diáksereg sikeres tanítása. A gimnáziumi tagozaton 870, az aka-
