Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - A kibontakozás megalapozása
59 kokat, hogy melyik tanár pártjához tartoztak. Mintegy másfél évtizedes állandó viszálykodás során nyilvánvalóvá vált, hogy a tanulmányi színvonal növelése és a kollégium gazdasági helyzetének stabilizálása ebben a helyzetben lehetetlen. Ezért az iskola patrónusai mindkét tanár elbocsátása mellett döntöttek, amit királyi rendelettel megerősítve 1734 áprilisában végre is hajtottak. Nagymihályi Szomoló egy népes és tekintélyes gyülekezetben, Mezőcsá- ton lett lelkész, itt halt meg 1742-ben. Csécsi nem volt hajlandó elhagyni a várost, sikerült is elérnie a felsőbb hatóságoknál, hogy maradhatott Sárospatakon, a saját házában. Teljesen visszavonultan élt, de azért rendszeresen voltak magántanítványai. 1744-ben megpróbált visszatérni a tanári katedrára, de még egy esélyt már nem kapott az elöljáróktól. 1759- ben megjelent egy vizsgálóbizottság előtt, amely a pataki kollégium helyzetét és jogait vizsgálta, s egy nyilatkozatban összefoglalta az iskola történetét. A források alapján bizonyos, hogy a kiváló felkészültségű tanár pályája során nem rajta kívülálló okok miatt élt állandó viharban. Megosztó személyiségének sajátos jegyeiben keresendő ennek az eredete. ifj. Csécsi János professzor A KIBONTAKOZÁS MEGALAPOZÁSA A Csécsi-korszak nem csak azért volt tragikus a maga nemében, mert egy kiváló tudóspályája maradt torzóban, hanem azért is, mert csaknem teljesen felemésztette azokat az erőket, amelyek a jövő megalapozásához rendeződhettek volna össze Sárospatakon. Annak ellenére ugyanis, hogy a református egyház számos gyülekezete elvesztette a nyilvános vallásgyakorlás jogát, s az egyház nehéz küzdelemre kényszerült a katolikus restaurációval szemben, az iskolaügy jelentős változásokon ment keresztül. Egyre több egyházközség fordított gondot arra, hogy megteremtse a helyi iskolázás feltételeit. Ez a törekvés már nem csak a fiúk szervezett keretek közötti taníttatására koncentrált, hanem igyekezett megszervezni a lányok intézményes oktatásának lehetőségét is. A népesebb falvak és a mezővárosok külön tanítót alkalmaztak erre a célra. Arra ugyan még nem lehetett gondolni, hogy a helyi kisiskola kereteit a leányok átlépjék, de az ő iskoláztatásuk munkálása az iskolaügy iránti nagyobb figyelem jele. A lelkipásztorok arra ösztönözték a gyülekezetek tagjait, hogy gyermekeiket iskoláztassák. Általános népoktatásról ugyan még nem beszélhetünk, de a gyülekezettörténeti feldolgozások azt mutatják, hogy az iskolába járó gyermekek száma folyamatosan emelkedett. Ennek következménye volt, hogy megnőtt az érdeklődés a mezővárosi latin iskolák iránt, különösen pedig azok voltak vonzók, amelyek teljesebb tanpályát tudtak diákjaiknak biztosítani. Jellemző példa a miskolci reformátusok iskolája, amely 1730-ban már filozófiai-teológiai tagozattal rendelkezett. Tehát bővíteni tudta kínálatát elsősorban azoknak, akik egyházi értelmiségi (lel-
