Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - A sárospataki reformátusok helyzete
ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” A KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE 1703 - 1777 A SÁROSPATAKI REFORMÁTUSOK HELYZETE Ú gy hallom, hogy itt kegyelmeteknél az Isteni szolgálat nem szabad benn a városban, hanem valami faluban Hotykára járnak. Mivel én a Tiszán innet való helyeknek Fő Comendójára rendeltettem, és van egész ple- nipotentiám [teljhatalmam], ide is Isten jó voltából elérkeztem, azért én hagyom, parancsolom kegyelmeteknek, hogy ez mai napságtul fogvást másutt ne, hanem itt helyben, a kegyelmetek módja szerint szolgálja kegyelmetek az Istent, és az Isteni szolgálatot itthon vigye kegyelmetek végben.” Csicseri Orosz Pál, II. Rákóczi Ferenc főtisztje nyilatkozott így Sárospatak bírája és tanácsa előtt 1703. szeptember 2-án, miután katonái élén bevonult a városba. Majd 1704. november 22-én a fejedelem, úgy is mint Patak földesura, megerősítette a reformátusok számára a szabad vallásgyakorlás jogát. A „szabados isteni szolgálat” tehát helyreállt, a régi idők azonban nem tértek vissza. A templomról végleg le kellett mondaniuk a reformátusoknak, s nem kapta vissza az eklézsia a régi jövedelmeket sem. A református egyházközségnek a szabadságharcot követő évtizedekben folyamatosan együtt kellett élnie azzal a ténnyel, hogy missziói megmozdulásai a katolikus klérus tiltakozását váltják ki. A jezsuita házfőnök rendszeresen jelentette fel a vármegyei hatóságoknál a református lelkészeket vagy a kollégium tanárait. Azt a kedvező tényt is figyelembe kell vennünk, hogy Patak 1711 után a Trautson hercegi famíliában olyan földesurat kapott, melynek tagjai nem törekedtek a vallási viszonyok erőszakos megváltoztatására. Sőt kifejezetten támogató lépéseket is tettek a reformátusok érdekében. Trautson János 1714-ben - mások mellett — egyik közbenjáró a Kollégium és az egyházközség iránt kedvező királyi rendelet megszületése ügyében. Trautson János Vilmos pedig az új templom tetőzetéhez ajándékba adta a faanyagot. A korábbi évtizedekhez képest sokkal kedvezőbb, de a vallásügyi helyzet következtében mégis nehéz évtizedek sikeres átvészeléséhez a reformátusság sajátos társadalmi helyzete biztosította a feltételek jelentős részét. A városi tanács a 18. század első felében kizárólag, utána döntő többségében reformátusokból tevődött ösz- sze. Olyan tekintélyes polgárokból, akik egyházuknak elkötelezett tagjai voltak. Az II. Rákóczi Ferenc
