Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
EPILÓGUS
194 nem, ezért bizonyosan nem is utoljára fogalmazzuk meg a pataki szellemiség mi- EPILÓGUS benlétének kérdését. A rejtély persze attól izgalmas, hogy megválaszolásra serkent, még akkor is, ha tudjuk, hogy a gondolatkísérlet valószínűleg nem lehet teljes vagy tökéletes. így hát a probléma vázolása után magunk is bátorkodunk egyfajta válasszal előállni. Láthattuk, időről időre születtek olyan kimagasló törekvések, szellemi teljesítmények, s érvényesültek olyan meghatározó személyiségek a pataki kollégium történetében, amelynek eredményeként rendre kitört a város az őt elvileg megillető sorból. Ezek a fordulópontok egyben valódi sorsfordítók is voltak a település és intézmé- nye(i) életében, hiszen mindig valami nagy kataklizmára adott válaszként, sikeres megoldásként jelentek meg. Egérutat jelentettek egy nehéz helyzetből, s így olyan eredmények születhettek, amelyekre aztán a következő generációk sora hivatkozhatott büszkén. A kollégium udvara A kollégium életében az első nagy kihívást, s az arra adott, úttörő jelentőségű, máig meghatározó válaszokat az 1640-50-es évekre tehetjük. A nemzetközi hadi és diplomáciai, valamint a hazai politikai színtéren egyaránt nagyon rosszul alakultak az események a reformátusok szemszögéből. A harmincéves háború végén a Habsburgok lehetőséghez jutottak barokk-abszolutizmusuk kiterjesztésére, ellenreformációs terveik kibontakoztatására. A központosítás eredményeként a birodalom több térségében igen súlyos atrocitások jutottak a protestánsok osztályrészéül. Mindemellett hazánkban ekkoriban végleg megszilárdult a jezsuiták tanügyi pozíciója. Létükben is fenyegetve érezhették magukat az északkelet-magyarországi protestánsok - s mint a néhány évtized múlva valóban bekövetkező fejlemények (pl. gályarabság, a pataki kollégium bujdosása) igazolták, e veszélyek nagyon is valósak voltak. Ebben a szorongatott helyzetben részint Comenius Patakra hívása és pedagógiai koncepciójának támogatása, részint Tolnai Dáli János tevékenysége jelentette a menekülés útját. Az 1700-as évek első negyedében újabb meghatározó fordulat következett be a térség életében - ismét szoros összefüggésben a nagypolitikai fejleményekkel. A szatmári béke megerősítette a Habsburgok magyarországi pozícióját, s ezzel újra súlyos helyzetbe kerültek a hazai protestánsok. Ráadásul mivel a Rákóczi-szabadságharc döntő eseményei koncentrálódtak az északkelet-magyarországi térségben, Sárospatak és vonzáskörzete kitüntetett figyelmet kapott a 18. századi ellenreformációs törekvések és a nagy uralkodói telepítések során. Ebben a helyzetben, a több évtizedes hányattatásokat követően már az is hatalmas eredmény volt, hogy egyáltalán sikerült újraalapítani a kollégiumot. Az articularis hellyé csak 1714-ben nyilvánított Patakon ezt követően azonban megint páratlan szellemi törekvések (így például Simándi István kísérleti fizikaoktatása, vagy ifjabb Csécsi János bölcseleté) biztosították a minőségi oktatást. A korszak kiemelkedő vívmányai közül nem felejthetjük ki az 1730-as években a tiszáninneni egyházkerület megszervezését, amely a későbbiekben fontos szervezeti kereteket biztosított a kollégium működéséhez. A 18. század utolsó és a 19. század első negyedében újra felívelő szakaszba került a kollégium. S ismét csak közvetlen kihívásra adott összetett válaszként alakult ki a
