Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Pezsgő diákélet
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 146 Diákrajz, 1900 körül Igaz, a „kényszerkollokviumok” is megszűntek, így csak az jelentkezett vizsgára, aki valóban ambiciózus volt. Az I. világháború során csaknem elnéptelenedett a jogakadémia. 1917-ben már csak úgy tudtak 25-en beiratkozni, hogy a hadi fejlemények miatt 12 hetes rendkívüli szabadságot biztosított nekik az iskola. A hallgatók mellett a tanárok egy része is a harctéren rekedt, három tanszék évekig betöltetlen maradt. Nem segített a helyzeten a Ferenczy-ügy sem, amelynek révén évekig tisztázatlan volt az eredetileg Feren- czy Árpád professzor által betöltött tisztség. A trianoni döntés nyomán aztán végleg megpecsételődött a pataki jogakadémia sorsa: az összezsugorodó ország számára bőven elegendőnek bizonyult a négy egyetem jogi fakultása. A VKM már 1921-ben jelezte, hogy a máshol megürülő jogtanári állások betöltéséhez nem járul hozzá pénz- beni támogatással. Az ekkor négy üres katedrával rendelkező pataki akadémián két tanszéket összevontak és önerőből fizettek meg egy rendkívüli professzort. Országos adakozást hirdetett meg a jogakadémia a fennmaradás érdekében - csak pénzben 232 ezer korona folyt így be a kasszába. S a legnagyobb bajban Zemplén vármegye, sőt Sárospatak városa is kiállt a jogászképzés fennmaradása érdekében: évi egymillió koronát szavazott meg a tanárok fizetésére. Ez utóbbi önnön jelentőségén túlmutató döntés volt: „Százados közömbösség, hidegség jege tört össze e határozattal! Századok óta egymásra utalt két tényező: a város és a főiskola talált egymásra és mondotta ki e napon, hogy ezentúl egy úton, egymást megértve és támogatva fognak előhalad• Y) m. De mindez már csak az agónia elhúzódását segítette. A jogakadémia megmaradására nem volt esély. Az egyházkerület utolsó eszközként 1923 nyarán még megpróbálkozott a gyülekezetekre kivetett főiskolai kultúradóval, de ősszel olyan csekély számban iratkoztak be a hallgatók, hogy szeptember közepén kinyilvánították a tagozat működésének szüneteltetését. Bár hangsúlyozottan nem megszüntetésről beszéltek, valójában a 130 éves jogakadémia végleg bezárta kapuit. A tanárok közül hármat nyugdíjazni tudtak, míg Trócsányi József egyházjogtanárként és a gazdasági választmány elnökeként átkerült a teológiai akadémiára. A KOLLÉGIUMI TANÍTÓKÉPZÉSTŐL A SÁROSPATAKI ÁLLAMI TANÍTÓKÉPEZDÉIG A református kollégiumok hagyományosan nagy figyelmet fordítottak a befolyási övezetükbe tartozó kisiskolák működésére. A klasszikus partikula-rendszer logikája alapján a 19. század elejéig—közepéig a felsőbb éves tógátus diákok tucatjai vállaltak két—három évre falusi tanítói feladatot, amellyel egyrészt gyülekezeti gyakorlati tapasztalatot szereztek, s így saját lelkészi tanulmányaikat erősítették, gazdagították. Másrészt pedig szolgálták az iskolát is fenntartó eklézsiákat, amelyek ezzel a megoldással rendre pályakezdő, de ambiciózus és friss ismeretekkel rendelkező tanítókhoz jutottak. A szisztémát tehát egy állandó ideiglenesség jellemezte, amelynek egyaránt voltak előnyei és hátrányai. Míg a változékonyság, az új ismeretek gyors beépülése a falusi iskolák életébe pozitívumként értékelhető, nagyfokú bizonytalanság, a lelkésznek mindenben alárendelt tanító rossz pozíciója, s általában a tanító helyi beágyazottságának a hiánya inkább rontotta az iskolalátogatás arányait, illetve csökkentette a népiskola presztízsét.
