Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - A kollégiumi tanítóképzéstől a Sárospataki Állami Tanítóképzőig
144 FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA Szánthó Gyula Ballagj Géza Közéleti tevékenységének részeként Ballagi évekig szerkesztette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot. Elnökként felvirágoztatta és Zemplén vármegye legnépszerűbb intézetévé tette a Sárospataki Népbankot. Tagja volt a főiskola gazdasági választmányának és az igazgatótanácsnak. Hozzáállására jellemző, hogy akadémikusként is vállalta az igazgatótanács jegyzői feladatait, illetve Sárospatak képviselőtestületi tagságát. Utóbbi minőségében érte el - s elsősorban ő érte el - hogy éveken át tartó csatározások eredményeként végül elkészült a pataki Bodrog-vashíd. 1902-ben hirtelen elbúcsúzott a katedrától: a Szabadelvű Párt programjával elnyerte az olasz- liszkai választókerület mandátumát. Üj élete azonban hamarosan vége szakadt: az 1905-ös választási küzdelemben alaposan megfázott. Ezután ugyan visszavonult, de hosszas betegeskedés után 1907 nyarán, 56 évesen meghalt. Szánthó Gyula (1846-1930) Ballagihoz hasonlóan idegenből érkezett. Budapesten tanult ő is, majd az eperjesi jogakadémia tanárává választották. Egy év múlva azonban báró Vay Miklós Patakra csábította — elsősorban azzal az ígérettel, hogy ott kizárólag kedves tárgyának, a római jognak szentelheti idejét, energiáját. Ezáltal ő volt az első római jogtörténész Sárospatakon. Az, hogy ennek külön katedrát emeltek a főiskolán, önmagában paradigmatikus fordulat, hiszen az óriási didaktikai értékkel bíró római jogtól a protestánsok tradicionálisan idegenkedtek. Az 1874. évi új tantervvel azonban a patakiak a többi — katolikus — jogakadémiához való felzárkózásról döntöttek, s ennek részeként elengedhetetlenné vált a jogi gondolkodás alapjául szolgáló római jog külön tanszéken való elismerése. Hogy Szánthó eleinte nemigen találta a helyét a provinciális kisvárosban, bizonyos. Ennek is tudható be, hogy az 1870-es évek végén Ballagival együtt élére álltak a jogakadémia Miskolcra helyezését célzó mozgalomnak. Ezt azonban mindketten - de főleg Szánthó - hamar megbánták. Utóbb fiatalos kezdeményezésnek titulálta, amely szembement a történeti hagyományokkal és a körülmények megfelelő mérlegelésével. Szánthó Gyula 1910-ben kérte nyugdíjazását. Hosszan élt még, így testközelből nézhette végig, hogy mégis megszűnt Patakon a jogászképzés. A Ballagi-Szánthó korszak meghatározó tanárai közé tartozott még ifj. Finkey József (1856-1908), az egyház- és a kereskedelmi és váltójog tanára. A fiatalon elhunyt, mindössze másfél évtizedig tanító Finkey az örökösödési jogról publikált egy hosszabb tanulmányt. (Annál híresebb lett viszont az ő József nevű fia: a szintén korán meghalt műegyetemi tanár nevéhez több találmány és egy világszabadalom is kötődik, ezekkel világszerte komoly hírt szerzett magának). Kókai Kun Béla (1845-1896), Kun Bertalan püspök fia Budapesten végzett jogot. A Függetlenségi Párt támogatójaként, politikai röpiratok készítőjeként Ballagi egyik fő helyi ellenfele volt. Az igen széles tudású, kiváló társasági ember 12 éven át tanította a statisztikát, a pénzügyi jogot és az államszámvitelt. Szintén méltó utódjának bizonyult pataki főgimnáziumi matematikatanár apjának ifjabb Zsindely István (1869-1906). O előbb Patakon tanult, de a jogot már Pesten végezte el. Tanárrá 1891-ben választották, előbb jogbölcseletet tanított, majd egyházjogot. Emellett a legkedvesebb tárgyait, a magyar alkotmány- és jogtörténetet is előadta. Kiváló művei: A lovagi intézményről (Budapest, 1893.), Magyar alkotmány az Anjouk és Zsigmond alatt (Sárospatak, 1899.). A jogi szakoktatás reformja, s egyúttal a komoly erőfeszítéseket vállaló vidéki kisvárosi intézmények javára történő decentralizáció a Ballagi-Szánthó korszakban sem valósult meg. Már Finkey Ferenc volt a legmeghatározóbb jogászprofesszor Patakon, amikor - 1910-ben - még ismét csak az álláspontok tisztázására hívott össze
