Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Istentiszteleti rend - Református ünnepek, ünnepi szokások, jeles napok
viselők; asztalaikat kalátstsal, mézzel, borral éjtszakán az Angyalok számokra meg-rakják; egész éjtszaka tüzeiket bé nem takarják; barmaikat szénával tartják; két Karátson közben nem fonnak, sütnek, kérőt nem adnak, s a többi.”214 Helytelen szokásként említi meg Debreceni Ember Pál, hogy a karácsony ünnepét sokan úgy tartják, hogy csak első nap számukra Krisztus születésének ünnepe, a második napot Szent Istvánnak, a harmadik napot pedig Szent Jánosnak szentelik. Fontosnak tartja, hogy lelkiekben fel kell készülni az ünnepekre. Az embernek figyelmet kell fordítani a belső, lelki készülésre. Nem szabad hangsúlyt fektetni a vendégeskedésekre, az evésre, ivásra: „Az Innepeket a Keresztyén nevet viselők inkább a Bacchusnak, mint Christusnak e világ Megváltójának tiszteletire szentelik.”215 Láthatjuk, hogy az ünnepi előkészülés idején és karácsony ünnepe alatt, rengeteg népi szokás került előtérbe. Ezeket sok esetben az egyház nem nézte jó szemmel, sőt előfordult, hogy szembe is helyezkedett velük. A karácsonyhoz kapcsolódó szokások voltak, hogy jeges vízben mosakodtak. A víznek mindenkor fontos szerepe volt és van az ember életében. A 16-17. században különös gyógyítóerőt és varázserőt tulajdonítottak neki. A jeges vízben való mosakodás jelenthette az egészséget, a szerencsét, a megtisztulást. A másik fontos elem volt a tűz. Karácsony éjszakáján égnie kellett a tűznek. Ennek különös ereje, tisztító, bajelhárító hatása volt. A karácsonyi asztalon ott volt a kalács, a méz és a bor, a bőségnek, az áldásnak, a szorgalomnak a jelképei. A kalács helyett helyeztek kenyeret is az asztalra. Ügy állították be, hogy mindezek a dolgok mennyei áldásként adattak számukra, az angyalok terítették meg az asztalt. Különleges szerep jutott a szalmának és a szénának. A szalmát nem csak az asztal alá helyezték, hanem nagyobb mennyiséget vittek be a házba, arra feküdtek karácsony éjszakáján. Ez jelképezte Jézus Krisztus születését az istállóban. Az állatoknak is adtak szénát, ahogy a bethlehemi jászolbölcsőnél lévő állatokat is megetették Krisztus születése alkalmával. 214 Debreceni Ember Pál 483-484. 215 Debreceni Ember Pál 487. 94
