Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Istentiszteleti rend
Istentiszteleti rend A reformáció és a könyvkiadás A három részre szakított hazánkban a reformáció terjedésének és megerősödésének legfontosabb eszköze volt a nyomda. Aló. században 20 protestáns magyar nyomda működött, és a megjelent művek mintegy 90%-a protestáns szerzők munkája volt. A bibliafordítások, ágendák, énekeskönyvek mind a nemzeti nyelv megerősödését, művelődést, az oktatást szolgálták. A humán és reál oktatást segítő tankönyvek is főként a protestáns nyomdákból kerültek ki. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a reformáció terjedése és megerősödése nyomán Magyarországon kivirágzott az anyanyelvi kultúra és irodalom. A reformáció méltán sürgette a magyar nyelvű bibliafordításokat, mert az istentisztelet középpontjába a bibliai igék magyarázata (exegézis), a gyülekezeti éneklés és imádság került. Az első teljes magyar nyelvű bibliafordítás előtt már megjelentek „rész” fordítások. Ezek közül, a teljesség igénye nélkül sorolunk fel pár művet: Komjáti Benedek: Az Szent Pál Levelei. Krakkó 1533. Benczédi Székely István: Zsoltárkönyv. 1548. Sylvester János: Új Testamentum. Újsziget-Sárvár 1541. A teljes magyar nyelvű Szentírás megjelenése: Károli Gáspár: Szent Biblia. Vizsoly 1590. Fontos helyet foglalt el a református liturgiában a gyülekezeti éneklés. Természetes volt, hogy a korai protestantizmus még sokáig megtartotta a középkori mise számos elemét, de magyarra fordította azt. Himnuszok, zsoltárok, antifónák, responsóriumok fontos helyet foglaltak el a 16-17. századi protestáns gyülekezeti éneklésben. Sorra jelentek meg énekeskönyveink, graduáljaink. Gondolunk itt Huszár Gál énekeskönyvére (1560), Kálmáncsehi Sánta Márton munkájára (1561) és a Batthyány-kódexre (1580 körül), melynek több darabját ma is énekeljük énekeskönyvünkből. A teljesség igénye nélkül említjük még meg Bornemisza Péter énekeskönyvét (1582), a Bártfai énekeskönyvet (1583) és Geleji Katona István püspök „Öreg Graduál”-ját 1636-ból. Mindezekre a művekre a 88
