Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus - Rectoris Reditus
Rectoris Reditus Az iskolamester a lelkipásztor mellett a gyülekezet második legfontosabb embere. Hivatása, munkája nemcsak a diákok oktatása volt, hanem egy-egy faluban, esetleg mezővárosban ellátott más fontos teendőket is. Örökségleveleket fogalmazott, írt meg. Végezte a falu számára szükséges levélírásokat. Az uraságnál házitanító volt. Az istentiszteleteken, temetéseken kántori szolgálatot végzett. Nem egy gyülekezetben prédikált és könyörgéseket tett. Mindezekért a szolgálatokért a gyülekezet hálás volt és a természetbeni juttatás mellett pénzbeni javadalmazásban is részesítette. Természetbeni juttatás volt számára egy-egy földterület, szőlő, rét, húsjárandóság, vászon adomány, asztaltartás, coquia, egy kalangya búza vagy egy kereszt búza. A jövedelmének az alapját azonban a didactrum, a tanulók után járó díjfizetés, az ún. tandíj jelentette. A vizitációs jegyzőkönyvek tudósítanak arról, hogy a magyar iskolarendszerben a 16-17. században a latin trivium-quadrivium beosztás élt tovább. A ladn nyelvre épülő irodalmi műveltséget nevezzük deákságnak, a latin nyelvet ismerő, ími-olvasni tudó embert deákoknak. Ez megfelelt valamikor a litteratus fogalmának. Ebbe a litteratus rétegbe a református egyház iskolarendszere által már jobbágyok is felemelkedhettek, nemcsak az uralkodó osztály tagjai. Ez éppen jellemző a vizsgált korra. Az iskolamester az alapján kapta fizetségét, hogy a latin nyelv alapjaira vagy már a mondatszerkesztésre tanította a diákokat, esetleg már a klasszikus költők műveit és a versírás szabályait ismertette meg velük. Lássunk pár példát: Tokaj, Zemplén vm. 1610 előtt: „Didactrum, akinek mint vagon előmenetele. A% ábácédáriusoktól eg-eg köböl bor, a lectionistáktól két köböl, akik construálnak és leckét hallgatnak, eg cseber bor (vág 1 forint). 167 Bodrogkeres^túr, Zemplén vm. 1650: ,^4 gerne kéktől lg fizetnek: ag_ ábécédáriusoktól, ha szőlője vagon a^ atyjának, eg köböl bor. Ha szőlője nincsen, huszonöt péns(. A Donatistától, kik papírosra vág táblára írnak, eg köböl bor. Akik minden leckét hallgatnak, stylust componálnak, a mondat össges^erkes^tésé- he^ írásbeli megjeg^ést tudnak, két köböl bor. ”I6S ,(V7 SRKLt. Kgg. V. 15. m SRKLt. Kgg. I. 3/a. 3. 76
