Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus
Alsóköcsény —> [S^k. Kucin], Zemplén vm. 1619: Avatástól kenyér, tyúk, 16 dénár.”152 153 154 155 A keresztelési stólát magyar református egyházunk a római katolikus egyház gyakorlatából vette át. Elmondhatjuk, hogy a reformáció évszázadában és a 17. században ez a gyakorlat érvényesült kevés eltéréssel. A 17. század második felében egyre inkább szerepet játszott a pénzre való áttérés, s ez a tény előrevetítette a stólamegváltás gyakorlatának kifejlődését a későbbi századokban. Esketési stóla A házasságkötés az emberi élet fordulói közül az egyik legörömtelje- sebb ünnep. Két élet kapcsolata, emberi közösségben lévő viszonya és az utódok irányában való reménység kötelezettsége nyer benne rendezett formát. A canonica visitatio-s jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy az esketési szertartást minden gyülekezetben igényelték a gyülekezeti tagok. A lelkésznek mindenkor meghálálták a szertartás megtartását. Az esketési stóla a kezdetekben történő természetbeni javadalmazástól a pénzzel való fizetés irányában haladt. Rimasimonyi —> [S%k. Simonovce], Gömör vm. 1608: „Esketéstől 12 dénár, egy keszkenő, egy kalács, egy pecsenye és egy pint bor. ”,S4 Bor helyett egyes gyülekezetekben méhsert adtak. Esküvő előtt történt a jegyespár kihirdetése a templomban. Három egymást követő vasárnap, az ünnepi istentisztelet keretében végezte a lelkész. A hirdetésért is külön díjazást kapott. S^káros —* [S%k. Skeresovo], Gömör vm. 1610 előtt: ,fLsketéstől 12 dénárt, egy keszkenőt is adtak. E% mellett minden hivatalos vendégtől 1 dénár, mert a tizenkettőt a vőlegény adja. A. felhirdetéstől egy pecsenyét, egy kalácsot és egy icce bor árát adnak. Mikor vidékit esket, akkor azgal szabad, amit vessen rajta. ”,5S Ha az anyaegyházhoz tartozó megyébe, tehát a filiák valamelyikébe vittek lányt, akkor nem 12 dénárt, hanem 1 forintot kellett fizetni. Akkor is, ha a lányt megyén kívül, idegenbe vitték. 152 SRKLt. Kgg. IV. 5. 56. 155 SRKLt. Kgg. IV. 5. 27. 154 SRKLt. Kgg. II. 6. 24. 155 SRKLt. Kgg. II. 6. 36-37.
