Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus
A 16-17. században fontos szerepet játszott a táplálkozásban a méz. Az egyetlen édesítőszer volt. A viasznak, mint a gyertya alapanyagának szintén jelentős volt a felhasználása. A méz a méhsernek is alapanyaga volt, és a népi gyógyászatban nagyon fontos szerepet töltött be. Méhészeti szakkönyvek nagyon korán megjelentek. Legjelentősebb a vizsgált korból I. Rákóczi György megbízásából méhészmestere Horhi Miklós által készített munka, a Nagyváradi Méhészkönyv. Mézet találunk a jegyzőkönyvekben lelkészi javadalomként és a templomhoz tartozó jövedelmi tételként is. Cédulapénz A makkoltatás a külterjes állattenyésztés egyik legjellegzetesebb formája. A hatalmas tölgy- és bükkerdők alkalmasak voltak a sertések makkolta- tására. Míg az időjárás engedte, addig a pásztor a nyájjal kint tudott lenni. A Prédikátort megbízták, hogy pontos kimutatást készítsen a nyájban lévő jószágokról. Ezért pénzbeli juttatást kapott, ezt nevezték cédulapénznek. Imreg —* [Syk. Brehov], Zemplén vm.: „Ha mikor makk vagon ay erdőn, a Prédikátorral íratja be, ki mennyi disznót hajt ay erdőre, és valamennyi emberé lésben a disznó, mindenkinek külön cédulát ad, és mindenik cédulától két-két pényt adnak, mely a Prédikátoré. Ay erdő makkjával és halásyó tavával syintén olyan syabadosan él a Prédikátor marhája és maga, mint ay úr. ”145 146 Keresztelési stóla A vizitációs jegyzőkönyvek tudósítanak bennünket arról, hogy a 16-17. század folyamán keresztelés alkalmával a prédikátornak milyen javadal- mi tételei voltak. Természetesen a 17. századból több és részletesebb adat maradt meg, így sokkal jobban beleláthatunk a kialakult szokásokba, hagyományokba. A javadalmi tételek változóak. Ez azért lehetséges, mert a gyülekezetek lélekszáma is változó volt. A nagyobb, gazdagabb eklézsiák mindenkor nagyobb jövedelmet biztosítottak lelkészüknek. A példákat úgy soroljuk fel, hogy kisebb és nagyobb gyülekezeteket is megjelölünk: 145 SRKLt. Kgg. II. 6. 314. 146 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 133. 69
