Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus
gye 16-17. századi iparának szakmái és mesterségei, különös tekintettel a Hegyaljára” című munkájában így hozza. Sarlópénz Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben a lelkész és az iskolamester jövedelménél szerepel. Aratás idején adták a semmi terméssel, vetéssel nem rendelkező jobbágyok vagy zsellérek. A jegyzőkönyvekben az ilyen zselléreket „pásti zselléreknek” nevezik. 1,6 Regéi', AbaúJ vm.: „Akinek vetése nincsen, sarló pénvgel tartozik. Későbbi bejegyzés: Tudniillik annyi pénzel, mennyit egy aratónak adnak. ”'17 Vagyis amennyit arató napszámban adnak. Keresztyénpénz Az egyház a termésnélküli jobbágyoktól, zsellérektől, illetve az iparos zsellérektől is követelt természetbeni vagy pénzbeni hozzájárulást. Ez volt a keresztyénpénz, ostorpénz, patkópénz, stb. Ebből az iskolamester is részesült. Román János szerint a keresztyénpénz a korai időkben a keresztyén rabok kiváltására szedett adó volt. Ez a 18. századra átalakult és más értelmezést nyer. Ez a folyamat már a jegyzőkönyvek szerint korábban elkezdődött. Ungnyarád —> [Sgk. Narád], Ung vm. 1619: ,JS!iaradiak keres^tyénpén^t adnak, annak ag octavájából a Mesternek harmadrésyjár. ”,1g Tis^akarád, 7.emplén vm.: ,Méhek dévpmájából és keres^tyénpén^ből is octava jár.”"9 A keresztyénpénz a termésnélküli jobbágyok vagy zsellérek adója. A 17. században ennek az összege 6 dénár volt. Garaspénz Eredetileg munkakötelezettség megváltására adott összeg. A későbbiek folyamán gyülekezetenként változó a jelentése. A telkibányai gyülekezet 116 117 118 119 116 SRKLt. Kgg. V. 15. 11. 117 SRKLt. Kgg. V. 15. 118 SRKLt. Kgg. IV. 5. 41. 119 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 165. 63
