Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus
István és János napi köszöntők. János napján, december 27-én a borszentelés, a bor megáldásának napját ünnepük. A bortermelő Hegyalján külön gondot fordítottak a bor szerepére. A mai napig szokásban van, hogy a János naptól szilveszterig terjedő időszakban kezdik lefejteni az új bort. Ehhez a szokáshoz kapcsolóhatott, hogy a reformátusok ajándékot vittek lelkészüknek, ez lehetett pénzbeli ajándék is, de inkább természetbeni volt. Sárospatak, Zemplén vm.: „Patakon minden háyasember egy tyúkkal tartozik, S^ent János tyúkjának hívják. ’m A középkori szent kultusz nyoma hirtelen nem tűnt el a protestáns vallású nép életéből. Hagyományaiban tovább élt, különösen kimutatható ez a 16-17. században. Apriüs 24-ét a protestánsok is Szent György napjának emlegették. A pásztorokat, cselédeket ekkor fogadták meg, az állatokat ekkor hajtották ki a legelőre. Ezeket az ünnepnapokat sorolhatjuk tovább: fagyosszentek napja, vagy Márton nap november 11-én, ekkor kapták a község alkalmazottai évi fizetésüket. Természetesen a Szent János tyúkját ajándékként vihették a lelkésznek június 24-én, Keresztelő Szent János ünnepén. A nyári napfordulóhoz kötött Szent Iván napi tűzgyújtás — tűzugrás — a vizitációs jegyzőkönyvekben Szent János füzeként szerepel. Nagykövesd —» [S%k. Velkj Kamenec] Zemplén vm.: s^ent János tü^ét a^ falu kö^epin kérették volt rakni, melyet kömyiil vöttek és úgy fontak. ’w Bár a református egyház tiltotta ezt a szokást, de a 17. század első feléből, 1629-ből származó írásos adat bizonyítja, hogy a református gyülekezetek tagjai is részt vettek a nyári napforduló ünnepén. Körbevették a tüzet, és úgy fontak. A rendelkezésünkre álló adat alapján következtetünk arra, hogy lányok rakták meg a tüzet és elképzelhető, hogy hosszú ideig ott is maradtak a tűz körül, úgy várták a legényeket. A meggyújtott tűzről azt tartották, hogy megvédi az embert bajtól, betegségtől, a termést pedig a jégesőtől. A tűz tisztító, gonoszűző erejű. A szertartásos tűzugrásnak pedig szerelemvarázsló célzata volt. 88 89 88 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 29. 89 Történelmi Tár 87. 55
