Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselői a 16-17. században - Funerátor - Fatens-Fatentes
Funerátor Tiszte a gyülekezeti tagok temetésének megszervezése volt. Bejelentette a halálesetet a lelkésznél, segítségére volt a családnak a temetési ügyintézésben, a halott felravatalozásában, a temetés megszervezésében, lebonyolításában. Elkészítette a család segítségével a búcsúztató szöveget. A vizsgált canonica visitatio-s jegyzőkönyvekben nincsenek erre a tisztségre példák. Nemesi, főnemesi temetkezéseken közreműködő funerátorokról a 17-18. századból vannak adatok.50 Fatens — Fatentes A vizitációs jegyzőkönyvekben azokat a gyülekezeti tagokat jelöli, akik a szokásjogban élő dolgok írásba rögzítésekor eskü alatt bizonyították, hogy a leírt tények igazak. Az eskütétel szokása minden népnél fellelhető. Különböző dologra lehetett esküdni: tűzre, vízre, földre, állatra stb. A magyaroknál hosszú ideig fennmaradt a földeskü vitás tulajdon vagy örökjogi ügyekben, főleg határperekben. A 16-17. századi történelmi helyzetben a legfontosabb dolog az volt, hogy pontosan rögzítsék a gyülekezetek ingó és ingatlan vagyonát. Hiteles leírást adjanak az egyházlátogatók a földterületekről, rétekről, gyümölcsösökről, egyházi épületekről. Sok esetben ezeket a földeket elfoglalták vagy elvették az egyháztól. Bizonyítani kellett, hogy egyházi földről van szó. Példaként tekintsünk bele az 1642. évi egyházlátogatás forrásanyagába: Abafalva —» [S%k. Abovce], Gömör vm.: „Visitator Caspar Gelei. latentes: Sipos Bálint, Gukacs^ András, Jankó Bálint”51 50 Dankó Imre: Funerátor. In.: Magyar Néprajzi Lexikon Il.kötet Akadémiai Kiadó Budapest. 1979. 231. 51 SRKLt. Kgg. II. 6. 147. 41
