Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselői a 16-17. században - Aedilis
A jegyzőkönyvekből értesülünk arról, hogy a szikszói gyülekezet kántort és iskolamestert is tartott. Gyakran a kántor tanított az iskolában. Sátoraljaújhelyen az 1632-ben végzett vizitáció alkalmával arról panaszkodnak a hívek, hogy a kántor gyakran nem vesz részt a templomi istentiszteleten. Kívánságuk az, hogy úgy szolgáljon, mint régen, pontosan kezdje az énekeket a templomban. Voltak olyan gyülekezetek is, ahol a kántori szolgálatot a tógátus diákok végezték. A kántor nem csak a templomi énekléseknél végzett fontos feladatokat, hanem temetések és különféle gyülekezeti alkalmak esetében. Aedilis Nagyon fontos tisztség volt a gyülekezetben. Eredete visszanyúlik a reformáció idejére. A legkorábbi adat ide vonatkozóan a 16. század közepéről származik. Miskolczi Csulyak István Diariumában említi, hogy a nagyapja, Csulyak Pál Miskolc mezővárosban néhány évig aedilis, egyházfi tisztséget viselt.34 A 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek külön említik, ha ez a tisztség nincs betöltve a gyülekezetben. Az egyházi kánonokban is olvashatunk a tisztségről: „Az egyházfíakat mindegyik egyházban a lelkipásztornak és előkelő egyháztagoknak kell választani, még pedig kegyes, okos, hűséges, az igaz vallásban alaposan képzett, tisztességes életmódú s hírű, és ha lehet — kivált a városokban — középszerű tudományos ismerettel is bíró férfiakból. Akiknek kötelességeik, hogy a templom ajtókat az istentisztelet alkalmával nyissák ki és zárják be, a templomokat és előtermeket seperjék s tartsák tisztán, az úrasztalát terítsék meg és szereljék fel, a kereszt- ség kiszolgáltatásához vizet, az úrvacsorához kenyeret és bort a szent edényekkel t.i. keresztelő edénnyel, kannával, kehelylyel, tányérral s kendővel rakják fel és ugyanazokat elszedve, a magok házánál, vagy másutt az egyházládájában hűségesen gondjuk alatt tartsák, a harango- zókra ügyeljenek, a harangokat, órákat gondozzák... Templomok, paplakok és iskolák romlásait javíttassák ki s más ily nemű épületekre ügyeljenek fel... A lelkipásztorok, tanítók fizetését szedjék be; az alsóbb iskolákra vigyázzanak; az egyházak lelkészeinek minden egyházi dolgokban legyenek szolgálatára.”35 * 33 34 Gyulai Éva: Alkalmak és alkalmatlanságok 62. 33 Egyházi Kánonok 72. 34
