Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

A református egyház tisztségviselői a 16-17. században - Prédikátor

kérdésekkel és feleletekkel. A katekizmus oktatásán pedig a káték, prédikációk, a Tízparancsolat és az imádságok tanítását kell értenünk. A gyülekezetben a lányok tanítását mindenkor a lelkész végezte. Bár arra is van példa, hogy a lelkész kijelenti, hogy ennyi fizetésért nem tanítja a lányokat. Sok esetben a gyülekezet tagjai panaszkodtak, hogy a lelkész nem katekizál. Ha igen, akkor csak néha-néha.

Ljika—*Bodroghalom (1927), Zemplén vm. 1629: „Catechisált, mintegy dióverőig tanított, s azután elhagyta. ”17 18 Vagy a lelkész túl nehéz kérdéseket tett fel. Borsi —*• [S%fe. Borsa], Zemplén vm.: „Keményen fogta s nagy kérdésekre kérdette, mely a^gyermek elmélyétfőiül multa. A^gyermeket kiczpkigatta, eyt mondván: a% anyád tehén, az apád ökör. ”ls

Előfordult olyan eset is, hogy arra panaszkodtak a szülők, hogy a lányok nem tudtak annyi éneket, mint az előző lelkész idejében. Más alkalommal a lelkész szívesen tanított volna, de a lányoknak haza kellett menniük a házat őrizni.

Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek minden esetben probléma centrikusak. A dicséretes munkát, a rendesen végző szolgálatokat ritkán említik. Azért arra is van példa, amikor a gyülekezet tagjai szeretik papjukat és példamutató keresztyén életvitelét követésre méltónak tartják.

A gyülekezet és a lelkész viszonyát befolyásolta a papmarasztalás szokása. A lelkészt egy esztendőre választották, és az év egy meghatározott napján köteles volt a gyülekezettel közölni: marad-e, és ha igen, akkor milyen feltételekkel. Meg kellett hallgatnia a hívek panaszát, vélekedését. Az ellenreformáció következtében ez úgy módosult, hogy a hívek közölték a prédikátorral: marasztják-e és milyen feltételekkel. Ez a szokás egészen a 19. század elejéig életben volt. A papmarasztalás szokása református és unitárius szokás későközépkori gyökerekkel. A szokás formájában mindenkor meghatározó volt a lelkészhiány. Símén Domokos unitárius lelkész közlése szerint a papmarasztalás szokása az unitáriusoknál még a 20. század elején is élt. Miskolcon végzett vizitáció alkalmával jegyezték fel:

,Az Úrnak 1655. esztendejében, április 7-én a mis kőid parókiális házban, Jánosi Bálint esperes és számos más főtisztelendő és tudós férfiú jelenlétében megjelent

17Miskolczi Csulyak István zempléni református esperes egyházlátogatási jegyzőkönyvei: In.: Történelmi Tár. Új folyam VII. Szerkeszti: Komáromy András. Magyar Történelmi Társulat Budapest. 1906. 298. (Továbbiakban: Történelmi Tár)

18 Történelmi Tár 272.

25