Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

A református egyház tisztségviselői a 16-17. században

pásztor tisztségét az a két dolog képezi, hogy az evangéliumot hirdesse, és a szentségeket kiszolgáltassa. A tanítás módja pedig nemcsak prédi- kálásból áll, hanem a magánintelmekre is kiterjed.

A szegények gondozása a diakónus feladata volt. A rómabeliekhez írott levélben kétféle diakónus van említve (Róm 12,8). Itt az apostol egyházi tisztségekről beszél és a diakónusoknál két fokozatot különböztet meg. Az első alatt azokat a diakónusokat érti, akik az alamizsnát kiosztották. Az utóbbiak alatt pedig azokat, akik önmagukat a szegények és a betegek gondozására szentelték. Ilyenek voltak azok az özvegyek, akikről az lTim 5,9-ben olvasunk. Az asszonyok ugyanis semmiféle más, nyilvános hivatalt nem viselhettek, hanem csak azt, hogy a szegények gondozására adták magukat. A Szentírás különösképpen azokat nevezi diakónusoknak, akiket az egyház az alamizsna kiosztásával, a szegények gondozásával bízott meg, és mintegy a szegények kincstárának sáfárává tett. Akiknek eredetét és foglalkozását az ApCsel 6. részében olvashatjuk.

Mivel a gyülekezetben mindenek ékesen és szép rendben kell, hogy történjenek, ezért az egyház élére kormányzókat választottak. A Róm 12,7-ben és az lKor 12,28-ban felsorol Pál apostol ideiglenes tisztségeket, azonban van közöttük kettő olyan, amely örökre megmarad: az egyházkormányzás (a presbiteri tiszt, vének) és a szegények gondozása (diakónia). Az egyház kormányzói a gyülekezet tagjai közül választott vének voltak, akik a püspökkel együtt az erkölcsökre való felügyeletet és a fegyelmet is gyakorolták. Kálvin is hangsúlyozta az egyház külső rendjének fenntartására rendelt presbitérium szerepét.

Megvolt tehát kezdettől fogva minden egyes egyháznak a maga tanácsa, amely kegyes, tekintélyes és szent férfiakból állott. Náluk volt az ítélkezés joga, a bűnösök megjavítására. Vagyis az egyházkormányzásnak ez a tisztsége (presbiteri tiszt) minden időkre érvényes.

Kálvin első helyre tette az egyházi tisztségek közül a lelkipásztori tisztet, mint az Ige hatalmának legelső eszközét. 13 Amit a lelkész képvisel, az egyszerre emberi történet és isteni Ígéret, hagyomány és evangélium, múlt és jövő. Fel kell tennünk a kérdést: Milyen is volt a canonica visitatios jegyzőkönyvek alapján a 17. század református prédikátora?

13 Nagy Sándor Béla: A református istentisztelet Kálvin felfogása szerint. Debrecen, 1937. 38.

22