Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Egy református gyülekezet a 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében
forrásokban. A 16-17. századi református gyülekezetekben a teljes jogú gyülekezeti taggá történő befogadás minden református fiatal életében 12 esztendős korban megtörtént. A szokások, fogalmak esetében — amennyire lehetséges volt — a bibliai gyökerekhez történő visszavezetés nyert fontosságot. Hangsúlyosak az egyes szokások közötti különbségek pontos meghatározásai és leírásai. Ilyen az introductio puerperae, az introductio sponsae, és ezen szertartások liturgikus elemeinek ismertetése. A temetési szokások esetében pedig az énekszós és a prédikációs temetések közti eltérések feldolgozása. Új a szamártemetés szokásanyagának ismertetése. A klenódiumokról írt összefoglaló után elmondhatjuk, hogy a reformáció és a puritánizmus által képzelt fehér falú templomainkat az egyszerű, hitben élő lélek feldíszítette, színesebbé és otthonosabbá tette. A Lorántffy hímzőműhely úrihímzéses úrasztali térítői itt nyertek bemutatást. Kálvini egyház fegyelmi alapokon nyugvó református egyházunk szigorúan gyakorolta az egyházfegyelmet a 16-17. században. Fontos az eklézsiakövetés és a fogadalmi tételek (albák) szertartásainak leírása, elemzése és az eredeti szövegek közlése. A fonókról és ivókról sok publikáció jelent meg, de más feldolgozásban. Az értékelés a református egyház megítélése szerint történt. Új a felső-zempléni falvaknál a bracina leírása. A jobb megértést segíti elő a könyv végén közölt idegen szavak és kifejezések jegyzéke. Ez főleg a latin és az archaikus szavak magyarázata. A 18. század egy más kor. Új tisztségek alakultak, ezt hozta a szükség egyházi életünkben. Megjelent az ágensi tisztség, és választottak ágenseket. Kihelyezték a templomokba az ágenciális perselyeket. Főgondnoki, kurátori tisztségekre kellett alkalmas személyeket választani. A nemesi családok fiai közül sokan töltötték be ezt a tisztet, és képviselték a bécsi udvarnál református egyházunkat. A 19. század új körülményeket és szokásokat hozott. Létrejött az assessor-i egyházi képviselet. A reformkor, a klasszicizmus, az erős nemzettudat, a szabadságharc megváltoztatta a canonica visitatio lefolyását, átalakult az egyházszervezet, és új szokások léptek életbe. Ezért nagyon fontos a kutatás folytatása. Ma is van gyülekezeteinkben egyházlátogatás, teljesen más formában, más hagyománnyal, új szokásokkal. A múltunk adta a jelent, a 152
