Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

Egy református gyülekezet a 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében

olvashatjuk: „Makkoshotyka, ref. Mindössze egy kereszt díszítette. A helyi hagyomány szerint a reformáció előtti időből való volt.”333

A lakosság a reformáció elterjedésével már a 16. században ámette a református vallást. Sárospatakkal minden időben szoros kapcsolatot tartottak fenn. így feltehető, hogy már aló. század végén volt a községnek református gyülekezete.

Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek az 1620-as évektől maradtak meg. Ezek páratlanul értékes adatokat szolgáltatnak az egyház történetére vonatkozóan és az akkori gyülekezeti szokásokat illetően. Megtudjuk, hogy a gyülekezet lelkipásztora Főnyi Mátyás volt, aki 1629-től 1643-ig a gyülekezetben szolgált. Aedilise is volt a gyülekezetnek, először Kerékgyártó Mátyás, majd Pente Imre. Nekik kellett a lelkész jövedelmét beszedniük, felügyelni a gyülekezet ingó és ingadan vagyonát, gondot viselni a szántóföldekre, intézni az adományozásokat. A gyülekezetnek volt temploma, ezt folyamatosan rendben kellett tartani, a harangláb állapotát is meg kellett őrizni. Mindketten hűségesen végezték a rájuk bízott munkát.

A jegyzőkönyvekből megtudjuk, hogy erős gyülekezete volt Hotykának a 17. században, mert az ellenreformáció idején még Sárospatakról is ide jártak istentiszteletre a református gyülekezet tagjai.

Az 1629. május 17-én tartott egyházlátogatás alkalmával jegyezték fel a vizitátorok: ,,A% templom file felette szűkölködik megs^indelyefis nélkül, mostan hasogatnak zsindelyt, melylyel az haranglábot egészben megzsinde- lyezjk, az templomot pedig megfoltozzák.

Tudósítást kapunk a gyülekezet úrasztali felszereléséről is, az ún. klenódiumokról. Ekkor még csak egy üvegpohara volt a gyülekezetnek, és utasítás van arra: „Két kannát vegyenek, egyiket pro Jhaptismo, másikat pro Coena Domini. ”-w A kereszteléshez és az úrvacsorához adományozott úrasztali edények most is a gyülekezet tulajdonában vannak. A keresztelési pohár aranyozott ezüstből van, díszítés nélküli. Az úrasztali kanna ónból, 1666-ból származik. Felirata: „Heczei Baxa Ferencz és Hogikai Beiczi Mária Conferaltak az Hogikai Ecclesianak 1666.” Mesterjegyes.

333 Patay Pál: Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt. Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum. Készült a Múzsák Közművelődési Kiadó Nyomdájában. Budapest, 1989. 68.

334 Történelmi Tár 55.

335 Történelmi Tár 56.

147