Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Egyházfegyelem - Eklézsiakövetés
A rendelkezésünkre álló adatokból kitűnik, hogy a paráznák általános büntetése a kalodába zárás, csuklya viselése és a megvesszőzés. A jegyzőkönyvekben ritkán ugyan, de előfordult gyilkosságra utalás is. Két esetet vizsgáljunk meg. Az egyik egy vízbefolytott katona halálát mondja el, a másik eset pedig arról számol be, hogy Sátoraljaújhelyben egy gyülekezeti tag úgy elverte gyermekét, hogy abba bele is halt: ,,/yjo György fiát mivel az üveg ablakból egy vagy két tányért kitört volt, felette igen megverte, és azután nem sokára meghalt. ”311 312 Gyilkosságoknál csak az esetek vannak említve. Ezek olyan súlyos esetek voltak, gyilkosságok, hogy a világi törvénykezésre tartoztak. Bizonyára voltak az ügynek egyházi következményei is, de ezekről a jegyzőkönyvek nem tesznek említést. Szidalmazás, szitkozódás, káromkodás esetén szintén eklézsiát kellett a szitkozónak követnie. Emellett sok esetben a rágalmazott félnek még pénzbírságot is kellett fizetnie. A vizitációs jegyzőkönyvek külön tárházai ezeknek az eseteknek. A legsúlyosabb ezek között a „lelke keresztelte” káromkodás volt. Erre az egyházlátogatók külön rákérdeztek a gyülekezetekben, hogy van-e ilyen eset. Az 1563-as pozsonyi országgyűlés hozta meg az első törvényt, mely kimondottan a blasphemia büntetésére vonatkozott. Akik Istent, a szentségeket és a lelket káromolták, első ízben megvesszőztettek, másodízben megbotoztattak, harmadízben pedig gyilkos módjára halállal büntettettek. Nem hallgathatták el a káromkodásokat azok sem, akik hallották, mert pénzbüntetést kaptak. A református egyházban is hatalmas méreteket öltött a káromkodás, az „lelke keresztelte” szitkozódás. Súlyos büntetést érdemeltek a bűnösök. Ladmócon külön kérték, hogy az ilyeneknek ne a kezeit tegyék kalodába, hanem a nyakukat, hiszen a kéz nem szitkozódott: Hadmóc —* [S%k. hadmovce], Zemplén vm. 1629: „Ag lélekmondókat miképen büntesség meg? Kezeiket kalodába teszik. Az kéz nem szitkozódik, hát nem illik kalodával büntetni, hanem az nyakat tegyék belé. Ha egyszer mondja el az lelkét vagy keresetekét, míg tart az condo, addig legyen nyaka az kalodába; ha másodszor elmondandja, félnapestig legyen nyaka a% kalodában; ha harmadszor elmondja, meg kell ugyan az kalodában azjarát lapoczfiávalpricskelni. ”}12 Nem egy esetben a lelkész tele van panasszal, hogy a szitkozó- dókat nem büntetik vagy nagyon enyhe a büntetésük. 311 Történelmi Tár 271. 312 Történelmi Tár 59. 138
