Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

Klenódiumok - Szőnyegek

Takács Béla múzeumigazgató az úrasztali térítőkről írt könyvében tudósít arról, hogy ezek az erdélyi festékes szőnyegek, takarók jóval olcsóbbak voltak, mint a csomózott keleti szőnyegek: „Bethlen Gábor árszabályzatából tudjuk, hogy a keleti és erdélyi kilim, festékes, kecse és velencse szőnyegek aránylag olcsó árúnak számítottak, mert 1627-ben egy nagy kilim szőnyeg hat forintba, egy közönséges szőnyeg három forintba, viszont egy csomózott keleti szőnyeg tizenhét forintba került.”286 Az áldozatkész egyháztagok a drága keleti szőnyegeket is ajándékozták Isten dicsőségére. Nem csak a rimaszombati templomban lehetett „persiai szőnyeg”, „skarlát szőnyeg”, bizonyára sok gyülekezet gyönyörködött a kisázsiai szőnyegféleségek csodálatos pompájában. Igazán nagy veszteség, hogy ezekből a szőnyegekből, takarókból mára nem maradt. A 18. századiakból lelhető még fel 1-1 darab múzeumi gyűj teményekben.

Pár évvel ezelőtt Brassóba kirándultunk és megnéztük a Fekete templomot, az erdélyi szászok híres épületét. Mindenkit ámulatba ejtett a rengeteg szőnyeg. A templom belsejében, a karzatokról csüngtek a szőnyegek. Egy csodálatos, színes világot varázsolva a templomba betérő elé. Képzeletünkben megjelenhet egy-egy 17. századi falusi templom, virágos, színes szőnyegeivel, úrihímzéses úrasztali terítőivei és török kendőivel. A reformáció által képzelt fehér falú, puritán templomainkat az egyszerű, hitben élő lélek feldíszítette, színesebbé és otthonosabbá tette.

286 Takács Béla: Református templomaink úrasztali térítői. Kiadja a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Budapest. 1983. 126.

122