Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Kalydy Miklós (1912-1994)
Kalydy Miklós (1912-1994) Fehérgyarmaton született 1912. november 14- én. A nagykállói Szabolcs Vezér Reálgimnáziumban érettségizett, a sárospataki teológián szerzett lelkészi oklevelet 1937-ben. Főiskolai szenior (1937-1938), tanulmányúton volt Németországban (diakóniai intézet, Lobetal) (1938), segédlelkész Sajókazán (1940), közben helyettes lelkész Nagybarcán, segédlelkész Miskolcon (1940-1941), lelkipásztor Bódvavendégi-Hidvégardón (1941- 1945), innen kiutasítva bejegyzett lelkész Flidvégardón (1945), hitoktató lelkész Miskolcon (1945-1946), bejegyzett lelkész Fehérgyarmaton (1946), rendes lelkész Bódvalenkén (1946-1948), gimnáziumi vallástanár Sárospatakon (1948- 1952, 1949-től a Lorántffy Zsuzsanna leányinternátus igazgatója is, majd a teológia bezárása után egy évig az egyesített fiúinternátus vezetője a volt teológia épületében), h. lelkész Tiszaszederkényben (1952), Szalonnán (1953), rendes lelkész Tiszaszederkényben (1952-1981). Mint pataki tanár, ő is megírta önéletrajzát 1949-ben. Ennek szövege a következő: 1912. november 14-én születtem Fehérgyarmaton (Szatmár m.) paraszti családból. Visszamenőleg apai-anyai ágon minden ősöm paraszti családból származott. Tízen voltunk testvérek. Én vagyok az egyetlen tanult ember a családban. Rajtam kívül egy nővérem tanult még, aki a képesítő vizsga előtti évben, 18 éves korában meghalt. Testvéreim parasztok, illetve parasztokhoz mentek feleségül. Apám korán árvaságra maradt. 10 - tíz - holdnyi örökséggel kezdte életét, mivel a gondok (sok betegség, halálesetek) és a népes család eltartása messze felülmúlta a 10 hold földből adódott hasznot, feles, majd bérelt földdel próbálkozott. 24 éven át bérlő volt a testvérével együtt. Én a négy alsó középiskola elvégzése után anyagi erőforrás híján nem tanultam tovább, kereskedő inas lettem két évig. Felszabadulásom után egy évig segéd voltam. Aztán csak paraszt akartam lenni, de szüleim azzal az indoklással, hogy otthon vannak elegen, tanulni adtak. Tanítványokat vállaltam, és jóformán magam taníttattam magam, meg kedvezményeket kaptam, mivel első tanuló voltam. A nagykállói Szabolcs Vezér reálgimnáziumban érettségiztem „kitüntetéssel”. Tanári pályára szerettem volna menni. Kitűnő bizonyítványom és érettségim után tanáraim az Eötvös Collegium felé irányítottak. Azonban az elhelyezkedés reménytelensége és anyagi feltételek elégtelensége miatt, vagy mert Isten így akarta, teológiai pályára léptem. Sárospatakon végeztem tanulmányaimat, s mint első diák végez90
