Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Dr. Gulyás József (1885-1945)
Dr. Gulyás József (1885-1945) Az akkor egyházi hetilapunknak, az Út-nak 1954. február 21-27. számában a hírek között jelent meg ez a néhány sor Gulyás József haláláról: Gulyás József nyugalmazott gimnáziumi tanár, a sárospataki kollégium nagykönyvtárának volt könyvtárosa február 7-én, 68 éves korában, Sárospatakon elhunyt. A magyar irodalomtörténet jeles ismerője volt. Harsányi István egykori sárospataki tanárral együtt kiadta Csokonai összes költeményeit. Megírta a sárospataki főiskola történetét. ” Jellemző volt azokra az évekre, az ötvenes évekre, de jellemző volt Gulyás József puritán életére is, hogy csupán ez a néhány sor jelent meg róla elhunyta alkalmából. Az előző időkben is, majd az utána következő évtizedekben is, olyan tudós tanárokról és irodalmárokról, akiknek tudományos munkálkodása és publikálása országosan ismertté vált, értékelő nekrológok jelentek meg különböző folyóiratokban. Gulyás József tartalmas tanári munkája és mindvégig végzett irodalmi kutatásai ugyancsak kitüntetésre méltók lettek volna. Éppen ezért méltó és illő, hogy a pataki főiskola nagy tanárai között megemlékezzünk róla. 1885. december 11-én született Debrecenben. Az ottani református főgimnáziumban érettségizett 1904-ben. 1904-1908 között a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen, mint az Eötvös Collegium tagja, rendes hallgató volt, és a budapesti teológián, mint rendkívüli hallgató tanult. 1910- ben szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. Ezek mellett görögből is kitűnő képesítéssel tett alapvizsgát. Adatgyűjtő lapjának erre a kérdésére: „Azokon a tárgyakon kívül, melynek tanítására képesítése van, melyeket tanított és melyeket tudna még tanítani?” a válasz a következő: „Vallást, lélektant, logikát, görögöt (és pótlót), történetet (ókor), szaktárgyain kívül szépírást”. A budapesti egyetemen 1910. november 26-án doktori címet szerzett. 1927-ben pedig a debreceni egyetemen egyetemi magántanári oklevelet a XVIII. század magyar irodalmának történetéből. Külföldi tanulmány- útjai után érdeklődő kérdésre ezt a feleletet adja: „Saját költségemen 1908 nyarát Bécsben, 1911 nyarát Berlinben, 1912 nyarát Párizsban, 1912 hús- vétját Olaszországban, 1913 nyarát Németországban töltöttem”. Tanári munkája megkezdése előtt katonai szolgálatot teljesített. Erről részletesebben ez olvasható adatgyűjtő lapján: „1908-9-ben honvéd önkéntes, c. tizedes. 1909 júliusában felülvizsgálatra, ezen 1 évi szabadságra, majd 1910 augusztusában újabb felülvizsgálatra, ezen rokkantként való elbocsátásra minősíttetett. A világháborúban 1917. IV. pótszemlén alkalmasnak találtatott, de felmentették.” 63
