Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Dr. Farkas László (1909-2003)

1942-től 1996-ig a budapesti Szilágyi Dezső téri eklézsia presbitere, 1954- 1968 között gondnoka volt. 1953-tól 1986-ig aktív tagja az Országos Filharmónia kebelén belül működő Budapest Kórusnak.

Családja 67-es szellemiségű, haladóan konzervatív elveket valló, toleráns, másokat megbecsülő és segítő család volt. Neveltetése ebben a légkörben történt. Sem fiatal korában, sem később, a társas, közösségi életből magát soha ki nem vonta, ám semmilyen egyesületnek, szerveződésnek, különösen pártnak soha tagja nem volt. Meggyőződéssel vallotta: ő csak egy egyesületnek a tagja, és az a református egyház. Az élet sokszor megpróbálta, de hite és töretlen optimizmusa mindig segített megőrizni nyugalmát, megújította erejét. Sokat idézte: két ige szólt hozzá naponta - az egyiket Ravasz László adta 1937-ben esküvőjükön a Kálvin-téri templomban: „Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van” (Róm 8,28.) - a másikat ő választotta, írta első gyermeke gyászjelentésére: ...’’akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyű, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el (Ézs 40. 31).

Észak-Erdély visszatérése után a kormány az oktatás megszervezésére ideiglenes megbízottakat küldött az erdélyi városokba, vármegyékbe. Farkas László Kolozsvárra került. Vallotta: a transzszilván együttélésben nincs helye a román nacionalizmusnak és a magyar sovinizmusnak, az erdélyi patriotizmusnak igen. Ne egymás ellen, egymás mellett - egymásért éljenek itt az emberek. Néhány nappal odaérkezése után felkereste őt Antal Márk neves matematika tanár és előadta, hogy a kolozsvári zsidók mélységesen el vannak keseredve, meg vannak bántva, mert kérdezzenek meg akárkit, a kolozsvári zsidóság az elmúlt 20 év alatt mindig magyarnak vallotta magát és vállalta a magyarsággal együtt járó kellemetlenségeket és most, amikor úgy érzik, hogy felszabadultak, akkor gyerekeiket nem veszik fel a középiskolákba. (Ti. megjelentek a plakátok, miszerint a 2-ik zsidótörvény értelmében a tanulólétszámnak csak 6%-a lehetett zsidó felekezetű.) „Éreztem - mondta később - hogy itt valami olyan igazságtalanság van, amibe nem szabad belemenni”. Azt kérdezte Antal tanár úrtól, hogy tud-e a helyi zsidó közösség önálló iskolának épületet és tanári kart biztosítani. Az igenlő válasz néhány órán belül megszületett. Farkas László két nap múlva a Kolozsvárra látogató Hóman kultuszminiszter elé terjesztette tervét és kérését: mivel a felekezeti iskolák 100%-os államsegélyt kapnak, engedélyezze az új iskolák indítását. Hóman elfogadta a tervet, s rövidesen megkezdte működését a kolozsvári önálló zsidó fiú- és leánygimnázium. Évkönyveiket hálájuk jeleként csak 1944-gyel bezárólag tudták megküldeni Farkas Lászlónak.

Pataki tanárrá választása 1949 áprilisának végén történt, ekkor már a tanévnek gyakorlatilag vége volt. Az új tanév kezdéséig a levéltári teendőket látta el - később a Főiskola pincészetének felügyeletét is elvállalta. Német nyelvet is oktatott. (A középiskolában németül is tanult - nyelvtudását nyári grazi, hónapokig tartó, rendszeres látogatásain gyarapította.)

61