Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Erdélyi László (1904-1962)
nem az angol gondolkodásmód és magatartás megismerésére. Levonták a tanulságot a népi írók falukutató munkájából is. A leendő tanítóknak és lelkészeknek nemcsak pedagógiából és dogmatikából kellett készülni, hanem a falu szociológiájából is - nem tárgyként, hanem tapasztalatból. Érlelődött az iskolán kívüli falusi továbbképzés gondolata. A gimnáziumban pedig elindították a falusi tehetségmentő akciót. Ennek Erdélyi László is lelkes részese lett. Matematikából feladványaival segített felderíteni a gyerekek logikai készségét. Válogató munkájuk eredményét aztán naponta nyomon követhették. A kiválóak teljesítményét például családi asztalához szóló ünnepi vacsora-meghívással is értékelte. Ily módon nemcsak a diák érzelmi kötődését erősítette az Alma Materhez és saját személyéhez, hanem a tanulást, a tudást helyezte méltó helyre a diákok értékrendjében. Óráin szellemi eleganciát sugárzó magabiztossággal is ezt hangsúlyozta. Nála vacsorázott tanulónak nem illett készületlenül órára beülni! 1934-ben megnősült. Felesége, Murin Lenke zongoratanár, óraadó volt az Angol-internátusban. Három gyermekük született: Gábor a Filmgyárban hangmérnökként dolgozott, Attila a Főfoto-vállalat vezérigazgatója lett, míg Zsuzsa Dubai-ban koncertszervező. Családi életének kiteljesedését kísérte választott sportjában, a vitorlázórepülésben elért sikere: oktató lett a hivatalosan honvédelmi sportnak minősített elegáns és költséges sportágban. Ez MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) tagsággal járt, azaz elkötelezte magát a honvédség támogatójául. Vajon választását mennyire vezérelte a tudat és a tudatalatti?... És máris itt van a második világháború, hatásos figyelmeztető ómennel. 1939 szeptemberében a menekülő lengyel hadsereg foszlányai vonultak át Patakon - a diákság rokonszenvtüntetése közben. A tanári kar igyekezett óvni az iskolát a nyers háborús pszichózistól - csak a leventézés meg a légiriadó szolgálat emlékeztetett a háborúra 1944. március 19-éig. Őszre már a fegyvereké lett a szó. Megkísérelték feltartóztatni a szovjet és román csapatokat a Bodrog vonalán. Erdélyi Lászlót elkötelezettsége maximális erőfeszítésre sarkallta, s ugyanezt, a védvonal építése során, másoktól is megkövetelte. Hamarosan jött az összeomlás. A gomolygó rémhírek és ifjúkori, elteme- tettnek hitt élményei „a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetlen honát” kétségbeesett döntésre késztette. Családjával Lévára menekült. Itt a német hadsereg kötelékébe sorolták, fegyvertelen szakszolgálatra. Ráállt abban a hiú reményben, hogy viszonylagos védettséget szerezhet családjának. Egy idő után azonban elszakadtak s külön pályán sodródtak az apokaliptikus felfordulásban. Bydgoszcztól Bambergig, sőt Ulmig terjed a hányattatás, ahol ő amerikai fogságba esett. A csonka család csodálatos segítőkre bukkant (koncentrációs táborból kiszabadultak csoportja, jugoszláv orvoscsoport, menekültek sátortábora); így 1945-ben Bécsen keresztül hazajöttek. 57
