Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Dávid Zoltán (1882-1952)

érzésével összeforrtál a kollégium életével. Minden nemes élet hivatás - Dávid Zoltán élete valóban az volt!

Értékes ember volt! Kiváló magyar és latin tanár, aki azonban a másféle ismereteknek is hatalmas gazdagságával rendelkezett. Előjárói, tanártársai, tanítványai hamar felismerték, hogy milyen értékes tanár és nevelő, akinél ez nem foglalkozás, hanem hivatás! Egész munkásságában mindig a jobbat, az újat, a szebbet kereste. Figyelte az élet nagy kérdéseit. Megértette, felmérte a kor törekvéseit. Elsősorban nyelvész volt, aki idősebb korában is foglalkozott kedves tárgyaival. De tanult angolul és oroszul is; hogy e két világnyelv szellemébe behatolva, megismerje e nagy népek világát. Tudásának, tanításának lelke volt. Nem a holt tananyagot, hanem az élet valóságát nyújtotta át tanítványainak.

Kiváló nevelő volt. Lelke mindig fiatal maradt. Ez nem véletlen, hanem egy hosszú élet rendszeres szellemi edzésének sikere. Ezért értette meg minden kor szellemét, törekvéseit. A fiatalságot éppúgy, mint az idősebbek világát és az emberiség mai nagy problémáit is. Egyszerre tanított és nevelt, amint sokszor hirdette tanári hivatása céljaként. Tudásának javát elhintette tanítványai között. De jutott ebből bőven nekünk, fiatalabb tanártársainak és barátainak is.

Bölcs ember volt! Az élet nagy kérdéseit sok megértéssel, széles alapú távlat szerint vizsgálta. Élete nem volt mentes a küzdelmektől. Hiszen a tanári pálya egymagában sok áldozatot követel. De életismerete és bölcsessége segítette. Higgadt, megfontolt ember volt, aki mindig ügyelt arra, hogy ne bántson meg mást. Elsősorban önmagának tudott parancsolni.

Hűséges ember volt. Végtelen ragaszkodással tudott szeretni. Melegen ragaszkodott családjához, de éppoly szeretettel érzett együtt kollégiumunkkal. A hű ember féltő aggodalma, együttérzése kísérte egyháza, nemzete, hazája sorsában is. Iskolánk iránti szeretete tettekben is megnyilvánult. A nyugalom óráit feláldozva szolgálatkészen sietett újra tanítani, mikor az Alma Mater hívó szavát meghallotta. Egész életét ez a ragaszkodás, hűség és elkötelezettség jellemzi.

Melegszívű ember volt! A nagy távlatokat felölelő, jó ítélőképességű, tárgyilagos emberben a szeretet érzése volt talán legkifejezőbb. Mindenki megérezte lelkének finomságát. Mikor ő velünk beszélt, eltűntek a különbségek, mert ő mindenkinek az érzésvilágát megértette. A lényeget azonnal felismerte, és az élet nagy kérdéseit okosságával felmérte. Lelki egyensúlyának titka: a fiatalos szellemet szerencsésen egészítette ki az idősebb kor érettsége, bölcsessége.

A búcsúzás fájdalmában alig lehet Dávid Zoltán emberi értékeit felmérni. Mindnyájan - akik itt állunk és utolsó útjára kísérjük - tudjuk, hogy mily sokat vesztettünk eltávozásával. A gyász szomorúságát azonban némileg enyhíteni tudja annak a sok kedves emléknek felidézése, mely Zoltán bátyánkat mindnyájunk szívében megtartja. Életének eseményei, munkásságának ered41