Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Darányi Lajos (1905-1971)

épülő teológia oldalán állt. Elmondta, hogy amikor ifjúsági elnökként vezetett egy gyűlést a teológusok között, ahol szokás szerint jelen volt egy teológiai tanár is, akkor éppen Rácz Lajos, a gyűlés végén megkérte őt, hogy imádsággal zárja be a gyűlést. Rácz „papa” ijedten, mintegy védekezésül kezét maga elé tartva szabadkozott: „nem szoktam, kérem, nem szoktam”. Ti. nem szokott csak így, spontán imádkozni, hisz ezt az új teológiai, ke- gyességi irány hozta gyakorlatba Patakon is.

A pataki Teológiai Akadémián mint óraadó, homiletikai gyakorlatokat tartott, szemináriumot vezetett és bibliaismeretet tanított. A diákok hosszú sora, egész lelkipásztor nemzedék azonban akkor tanult tőle legtöbbet, amikor igehirdetéseit hallgatta a pataki templomban. Sokan példaképnek tekintették őt, és olykor akaratlanul is átvették hanghordozását, gesztusait. Mint kollégiumi lelkészi gondnok a negyvenes évek második felében, egészen az iskola államosításáig, a kollégiumi ünnepi alkalmak igehirdetője volt. A gimnáziumban az érettségi vizsgákon gyakorta volt érettségi elnök. Életrajzában visszaemlékszik volt osztályfőnökére, Deák Geyzára. Ezt írja róla, és a maga későbbi érettségi elnökségéről: „Annikor megtudta, hogy ungi vagyok, vitt az ő osztályába, az a-ba. Mert ungiakat soha nem szeretett úgy senki Patakon, mint Deák Geyza. Még én sem tudtam úgy szeretni, pedig később, érettségi elnök koromban mondogattam: Szeretném látni azt az ungi diákot, aki megbukik addig az érettségin, amíg én leszek az elnök. Nem is bukott meg senki.”

Élete legnagyobb tragédiájaként élte meg a pataki kollégium államosítását. Az államosítás után mondta: „Addig nem lépek be a kollégium területére, sem az iskolakertbe, amíg az újra egyházi nem lesz”. Nem érte meg, hogy belépjen oda.

A már idézett életrajza végén így foglalja össze patakiságát: „Engem Isten ... patakivá tett. Itt érettségiztem, itt végeztem a teológiát, itt voltam szénior, az egy külföldi év után ide kerültem vissza vallásoktatónak és itt lettem lelki- pásztor. A püspökséget is csak ügy vállaltam, ha Patakon maradhatok. A sírhelyem is régen megvan. Itt várom majd vissza Krisztust is. Jövel, Urunk Jézus!”

Darányi Lajos legközvetlenebb munkatársa és imádkozó társa felesége volt, Komjáthy Ilona. Őt is Ungból hozta, aki a szomszédos nagygejőci lelki- pásztor lánya volt. 1933-ban kötött vele házasságot. Két gyermekük született: Ilona (1937) és Lajos (1939). Mindketten zenetanárok lettek. Már nyugdíjasként, sőt betegen keresztelte unokáját, mint „a világ legboldogabb nagyapja”, llukáék fiát, Benkő Zoltán Lajost.

Az alábbi szövegű gyászjelentés adta tudtul halálhírét:

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él”(Jn 11,25)

Fájdalmas szívvel, de Isten akaratát elfogadva és Krisztusért adott irgalmában és kegyelmében bízva jelentjük, hogy a szerető és szeretett leghü37