Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Dr. Zsíros József (1900-1980)
Amint a teológiában - és a pataki Teológián is - megújulást, az Isten igéjéhez odafordulást jelentett a Barth nevével fémjelzett „újreformátori teológia”, a gyakorlatban, a mindennapi diákéletben is evangéliumi, hitvalló magatartás igényével lépett fel ez az új lelkűiét, és ennek mozgatója a cserkészmozgalom volt. Zsíros József, mint a cserkészmozgalom egyik vezető embere, több dalszöveget is írt, melyek a pataki cserkészcsapatnak, a Hegyaljai Erőnek saját dalanyagát gazdagították. 1930-ban az ószövetségi tudományokból doktori fokozatot szerzett Debrecenben. (Disszertációjának címe: A Dávid-i zsoltárok szerzősége a Zsoltárok első könyve alapján. Sárospatak, 1930.) Mint teológiai tanár az 1931/ 32. évet tanulmányúton töltötte Berlinben. Több, az Ószövetséggel foglalkozó tanulmánya jelent meg. Több alkalommal volt a sárospataki teológia igazgatója és a kollégium közigazgatója. Szívén viselte a kollégium lelki és anyagi ügyeit, és ez a háború utáni években nem kis tehertétellel járt, nem egyszer saját biztonságát, egzisztenciáját is kockára téve. Új szakasz következett életében, amikor 1947-ben az Egyesült Államokba ment a Holland-i (Michigan) Szeminárium meghívására vendégprofesszornak. Kezdetben professzorcseréről volt szó, helyette az ottani szeminárium egyik professzora, a Sárospatakot sokféleképen segítő Eugene Osterhaven jött volna Sárospatakra. De a politikai fordulat, a kommunista hatalomátvétel után erről már nem lehetett szó, Zsíros József pedig ott maradt. 1952-ben a Racin-i (Wise.), majd 1954-ben a Toledo-i (Ohio) Magyar Református Egyház választotta meg lelkipásztorának. 1959-ben a Hope College (Holland, Mich.) hívta meg a klasszikus nyelvek professzorának. 1969-ben a Flint-i (Mich.) Magyar Református Egyház lelkipásztora lett, ahol haláláig (1980. okt. 24.) hűségesen szolgált. Balsay Irénkével kötött házasságot Sárospatakon, akivel 53 évig boldog házasságban élt. Fogadott fiuk, Sándor és családja mindvégig gazdagította családi életüket. B.Gy. 171
