Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Tárczy Árpád (1889-1967)

újra és újra visszatérő lázzal. A hidegleléssel járó betegség következményei miatt még pataki tanár korában is panaszkodott.

Kórház után - mivel oroszul már jól tudott - a fogolytáborban irodai munkára osztották be. írnokként dolgozott, így lehetősége nyílt az orosz nyelv szinte tökéletes elsajátítására. Taskent nagy város lévén, hozzájutott az orosz irodalom remekeihez, Puskint, Tolsztojt, Gogolt, mindenekelőtt az orosz nyelvű Bibliát olvasta.

A második világháború utáni években a Patakra bevonult szovjet parancsnoksággal, Jegorov kapitánnyal és tiszttársaival való tanácskozásokon tolmácsként szerepelt Árpád bácsi, s hogy az oroszok viszonylag emberségesen viselkedtek Patakon, s már 1945. január első hetében a teológián és a gimnáziumban megkezdődhetett a tanítás, abban Tárczy tanár úrnak elévülhetetlen érdemei voltak.

Testében a malária maradványával, fejében orosz nyelvtudással érkezett haza a hadifogságból. Mindenekelőtt befejezte egyetemi tanulmányait, és friss oklevele birtokában 1922-ben állást kapott a Tolna-hegyhát alján fekvő Gyönkön. Ez egy református népiskolából fokozatosan felfejlesztett kis gimnázium volt, amely a két világháború közötti évtizedekben négyosztályos, hat tanáros algimnáziumként működött. Tárczy Árpád szaktárgyain - a latinon és a történelmen - kívül földrajzot, természetrajzot és németet is tanított. Gyönknek és általában a Tolna megyei községek nagy részének német nemzetiségű lakossága volt, akik svábul beszéltek, de a városi tisztviselők körében az irodalmi német beszéd járta. Árpád bátyánk élt is a lehetőséggel, s olyan fokon sajátította el a németet, hogy Patakra kerülve is vállalta a német tanítását valahányszor az órarendek összeállításakor szükség volt rá.

Öt évet töltött a gyönki algimnáziumban, s amikor Patakon 1927-ben meghirdették a Csontos József nyugalomba vonulásával megüresedett latin-történelem szakos állást, ezt azonnal megpályázta. A kollégium igazgatótanácsa őt találta a legalkalmasabbnak a nagy előd, Csontos József utódául.

Elekes Imre volt akkor a gimnáziumi, egyszersmind a közigazgató, aki az 1927/28. iskolai évről szóló beszámolójában ekként méltatta Tárczy Árpádot az első pataki évi munkássága alapján: „Kiváló képesítések, igen értékes és előkelő ajánlások után” lett főiskolánk tanára... Megismerésével, növekedő megbecsülésünk és bizalmunk máris odaállította őt a tanári kézikönyvtár szolgálatába, és az éremgyüjtemény őrévé választotta. Értékes, komoly egyénisége, mély vallásossága és egyháziassága, széleskörű, alapos tudása bizonyára tiszteletet és becsülést szerez főiskolánk egész köre előtt. ”

Tudományos tevékenységében kétségkívül legértékesebb, a történészek számára nagy haszonnal forgatható forrás értékű tanulmány a székfoglaló értekezése, amelyet az 1929-30-as tanévnyitó ünnepélyen mondott el az imateremben. Címe: „Perényi Péter szerepe történelmünkben, különös te156