Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Rácz István (1908-1998)

Rácz István (1908-1998)

Tőketerebesen született 1908. július 11-én. Sárospatakon érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetemen az Eötvös Collegium tagjaként latin-görög-olasz szakon tanult és szerzett tanári oklevelet. Baloldali politikai tevékenységéért börtönbüntetésre ítélték, majd 1932-ben elhagyta Magyarországot, és Csehszlovákián át Finnországba menekült. Itt részt vett a finn-orosz háborúban, harctéri riportokat készített, fényképezett. Itt nősült, feleségül vette Anna Maria Lipsonnent.

1942-ben feleségével együtt hazatérhetett Magyarországra. Budapesten a Turul Könyvkiadó szerkesztőségében dolgozott, közben cikkeket írt, műfordításokat készített, finn nyelvet tanított. Innen Sárospatakra költözött, ahol az újra felvirágzó Népfőiskola tanára, interná- tusának igazgatója lett (1946). Megszervezte a várban a Művészotthont (1948), majd a vár gondnokaként hozzálátott a múzeum gyűjteményanyagának megteremtéséhez, feldolgozásához, a kovácsvágási néprajzi tárgyak összegyűjtéséhez (1949).

A nemzetidegen szocialista ideológia befagyasztotta ezeket a kulturális munkákat, és a pataki iskola államosítása után őt egy bodrogközi faluba, Vissre száműzte, ahogyan a Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Tarsoly Kiadó, Budapest, 2002) fogalmaz. Innen a tarhosi (Békés m.) zeneiskolába hívták, ahol művészettörténetet tanít. A zeneiskola feloszlatása után (1954) Budapesten a Kiadói Főigazgatóságnál kap állást, finn irodalmi alkotásokat fordít magyar nyelvre. Az 1956. évi forradalom leverése után egészségi állapotára hivatkozva kivándorlási kérelmet nyújt be, és visszatér Finnországba.

Itt újra fényképezni kezdett, művészeti kiadványok létrehozása foglalkoztatja. Sorra adja ki köteteit, albumait a finn középkor művészetéről, a finn népművészetről, ill. az őskor, a reneszánsz, a barokk, a rokokó és az eklektika műveiről, a finn ortodox egyház műkincseiről, Peru és Tibet művészetéről, a vikingek hagyatékáról, stb. A modern művészetet bemutató kiadványai angol, francia és svéd kiadásban is megjelentek. Műtárgyfotóiból készült albumai egész Európában ismertté tették nevét. Magyar nyelvre fordította a Kalevalát (Helsinki 1976; Bp., 1980), a Kanteletár részleteit (Bp., 1956) és több jeles és kortárs finn író művét. Helsinkiben fejezte be Csöndes vizeken című önéletírását. Ennek budapesti bemutatóján már nem lehetett jelen, balesetben elhunyt 1998. december 18-án.

Hamvait (ill. annak felét, megosztva Finnország és Magyarország között) végakarata szerint, a sárospataki református temetőben, tanártársai köze125