Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Dr. Orbán István (1904-1999)
„Kicsit megpihenek, mert nagyon elfáradtam”. S csendben, ezen a pádon, ekkor kezdte el örök pihenését... - a szerkesztő megjegyzése). Egy nagy tekintélyű tanári kar tagjaként oktató-nevelő munkája mellett tudósként is megállta a helyét: történelmi, földrajzi, filozófiai munkássága során 14 önálló művet írt, főként történelemfilozófiai értekezéseket. Doktori disszertációját szülővárosa, Marosvásárhely földrajzáról írta. Több munkájában foglalkozott a marosvásárhelyi és a sárospataki református kollégiumok közötti történelmi kapcsolatokkal, erről szólt tanári székfoglaló előadása is. Emellett folyóiratokban, újságokban jelentek meg cikkei, fordításai, tudományos értekezései. A kollégiumi „péntek estéken” is rendszeresen tartott előadásokat. Fáradhatatlan volt a tudás megszerzésében és terjesztésében. A hosszú életkor sok megpróbáltatással is járt: két világháborút élt át. Az elsőben elveszítette szülőföldjét, a másodikban azt a szellemi hátteret is, ami még megmaradt. Fel sem tudjuk fogni, hogy a háborút követő politikai fordulat egy nemzeti érzelmű történelemtanárnak mekkora traumát okozott. Mást kellett volna tanítania, mint ami a meggyőződése, hite volt. Ő nem ezt tette: az előírt tananyaghoz fűzött magyarázatai az igazság megértését szolgálták. Ami a hivatalos tankönyvekben volt, azt kellett mondani a vizsgán, amit hozzáfűzött, az volt a valóság. Dr. Orbán István széles látókörű tudós ember volt. Memóriája rengeteg adatot, ismeretet tárolt; amit egyszer megtudott, nem felejtette el. Memóriasejtjeit méh módjára megállás nélkül töltötte, csak töltötte. Szaktárgyain kívül tanított művészettörténetet, gazdasági és társadalmi ismereteket, természetrajzot, magyar- és világirodalmat, francia nyelvet. Éveken át tanárelnöke volt a gimnáziumi Erdélyi János Önképzőkörnek, tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, a Magyar Történelmi Társulatnak, a zempléni Fáy András Társaságnak. A Tudományos Ismeretterjesztő Társaság munkatársaként több száz történelmi, művészettörténeti, irodalmi, zenetörténeti és politikatörténeti témájú előadást tartott, felhasználva azt a sok színes élményt is, amelyet Ausztriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Olaszországban, Angliában, Spanyolországban, Lengyelországban és a Benelux államokban tett utazásai során szerzett. 36 éves aktív tanári szolgálat után sem tudott pihenni. A Nagykönyvtár, a Városi Könyvtár olvasótermeiben töltötte napjai nagy részét, ha kellett, idegenvezető volt. Szelleme friss volt az utolsó percig. Hite szilárd és rendíthetetlen mindvégig. Tartalmas, gazdag életet élt, s gazdagított másokat, tanítványait, kollegáit, mindenkit. Két hónappal ezelőtt 95. születésnapját ünnepelhettük. Istentől gazdag adományt kapott: tartalmas, szolgálni tudó életet, egészséget, szeretetet, tűrőképességet. 121
