Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Győri L. János: Kegyességi sikerkönyv a 17. században

számít, s így a Praxis pietatis kegyességi szempontokat is szem előtt tartó népszerűbb, illetve a tudományos kutatás számára nélkülözhetetlen kritikai jellegű kiadása egyaránt időszerűvé vált.

Fordítás vagy újraírás?

Köztudott, hogy a korabeli fordítói gyakorlat inkább a szöveg újraírását - s ezzel együtt gyakran lényeges rövidítését vagy bővítését - jelentette, mintsem a mai értelemben vett filológiai pontosságú fordítást. Amint a fentebb már idézett ajánlásból kiderül, Medgyesi szigorúbban ragaszkodott az eredeti szöveghez, mint az a korban szokásos volt. Ezt onnan tudjuk, hogy a fordítás munkájában őt bátorító Szenei Molnár Albert az általa ismert német változatnak éppen a filológiai pontatlanságát kárhoztatta: „És holott a német fordításban nagy változások, csonkaságok és kiváltképen a levelek szélin feljegyzett Szentírás locusinak s régi páterek mondásinak (melyekből méh módon gyűjtögette e könyvnek első szerzője e méznél édesebb munkát) elhagyási tapasztaltainak vala, felette igen kezde engem kérni, hogy az angliai nyelvből fordítanám meg egészen e könyvet szintén oly formában, amint ott vagyon

Afelől azonban, hogy Medgyesi ténylegesen mennyiben követi Bayly szövegét, ma még elég bizonytalanok vagyunk, hiszen az eredeti angol szöveg hazai elérhetetlensége miatt az eredeti Praxist Medgyesi művével idáig teljes egészében még senkinek sem sikerült összevetnie. A közelmúltban néhány részlet összehasonlítása nyomán Petrőczi Éva2 megállapította, hogy Medgyesi általában bőbeszédűbb, mint Bayly. Annak okát, hogy a magyar prédikátor miért bővített a szövegen, egyrészt Medgyesi prófétizmusában látja, aki „legtöbbször dörgedelmes, elrettentő mondatrészekkel fejeli meg az eredeti szöveget”3, másrészt a Praxis prédikáció-szerűségében, mely az evangélizáló hajlamú fordítót a „tanúságok” bővítésére ösztönözte.4 Ezt a feltevést megerősíti az a korábbi megállapításunk, mely szerint néhány évtizeddel később egy másik hazai prédikátor, Drégelypalánki János5 még inkább a prédikáció irányába írta át a Praxis pietatist.

Irodalomtörténet-írásunk Medgyesi Pált hagyományosan a 17. század egyik jelentős magyar stílusművészének tekinti, akinek „ ...eszménye a puritán egyszerűség és tisztaság." 6 Praxis pietatis-fordítása alapján valóban ő

' i.m., 13-14.

2 Petrőczi Éva: Egy fordítás háttértörténete (Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis), ItK, 1997, 634-655.

3 i.m., 635.

4 i.m., 637.

3 Lásd a 29. jegyzetet!

6 TarnÓC Márton: A késő reneszánsz retorikus próza történetéből, In: Uő, Kettőstükör, Budapest, 1988, 123.

03 46 SO